Az ebola a mostani pánik előtt negyed századdal érkezett meg Amerikába, egészen pontosan a fővárosba. A sokáig eltitkolt esetből szerencsére nem lett járvány, csak egy bestseller.
Washingtonban is járt már a gyilkos vírus
1989 őszén orvosi kísérletekre makákókat hoztak be az USA-ba a Fülöp-szigetekről, s a frissen importált majmokból néhány hirtelen elpusztult. A további értékesítésre váró állatokat a Hazelton Research Products nevű restoni cég vásárolta, amely az amerikai főváros Dulles repülőtere és egy bevásárlóközpont melletti ipari parkban bérelt épületet. Az ismeretlen vérzéses láz felderítésére felvették a kapcsolatot a hadsereg fertőző betegségekre szakosodott orvosi kutatóintézetével, annak első vizsgálata pedig a vártnál sokkal baljóslatú eredményre vezetett, ebolavírust mutatott ki, méghozzá az embereknél 90 százalékban halálos Zaire törzset. A létesítmény karanténrészlegének négy alkalmazottja is fertőzöttnek bizonyult, de nem betegedett meg.
Makákó volt a vírushordozó Fotó: Reuters |
A kutatók végül rájöttek, hogy egy másik törzzsel, a mikroszkóp alatt a Zaire törzshöz nagyon hasonlító, ma már Reston törzsnek nevezett ebolaváltozattal van dolguk. Ez pedig az öt ismert ebolatípus közül az egyetlen, amely nem veszélyes az emberre.
A restoni eset volt az első, amelynek révén az amerikai közvélemény megismerkedhetett az ebola névvel – igaz, csak mintegy tíz évvel később. Az esetet Richard Preston írta meg 1995-ben megjelent Hot Zone (magyarul Halálzóna) című, bestsellerré vált regényében. Ő részletezte, hogyan intézkedett a majomházban a hadsereg egyik kutatója, Gerald Jaax, aki ma a Kansasi Állami Egyetem rektorhelyettese. A negyedszázada történtek tanulsága a kutató szerint az, hogy a vélt járvány feltartóztatásában dolgozott mintegy tucatnyi ember közül senki sem kapta el a vírust. Az akkor hirtelenjében hozott intézkedések pedig jó alapot szolgáltattak azokhoz a protokollokhoz, amelyeket a Libériából nemrég hazaszállított amerikai betegek esetében is alkalmaztak – mondta a hajdani esetről az AP hírügynökségnek.
A restoni létesítményt azóta lebontották, a céget felvásárolta egy versenytársa, a sztori pedig – bár nem az eredeti regényt filmesítették meg – alapjául szolgált az ugyancsak 1995-ben készült Vírus című filmnek is.