A tanzániai kutatásból kiderült, hogy a nőstény csimpánzok kifejezetten az agresszív, domináns hímekkel szeretnének szaporodni, és hogy ezt elérjék, még a rendszeres fizikai bántalmazást (akár maradandó sebeket okozó harapásokat és karmolásokat), és az agresszív párőrzést (üldözés, fára kergetés, ha felbukkan a konkurencia) is elviselik. A kutatók megfigyelése szerint így a nősténynek jó esélye van arra, hogy épp akkor közösüljön vele a hím, amikor termékeny.

Cyril Ruoso / AFP

Az agresszív hímek sikeres szaporodási stratégiáját az utódok DNS-vizsgálatával is bizonyították, vagyis a közösségben vannak „csúcsapák”, akiknek több kölyke van több nősténytől, amíg egyes nőstények kizárólag egy hímtől lesznek többször is vemhesek.

A közösülések nem közvetlenül a bántalmazás után történnek, szó sincs „békülős szexről". Valójában a hímeknek 2-3 évig kellett folyamatosan sakkban tartaniuk a nőstényt ahhoz, hogy kizárólagos apaságukat biztosítsák – vagyis a nőstény senki másnak nem adta be a derekát. Sőt, az is kiderült, hogy a nőstények termékeny korukban aktívan törekednek is az agresszívabb hímek figyelmének felkeltésére.

A kutatók szerint a genetikai rokonság miatt a csimpánzok viselkedése segíthet megérteni az embereknél megfigyelhető párkapcsolati agresszió okait is, ami a megelőzés miatt lehet nagyon tanulságos. Ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy a törzsfejlődésben az ember és a csimpánz jó hétmillió éve külön utakon jár és a két fajnál eltérő párzási rendszerek alakultak ki.

A kutatási eredményeket a Current Biology című tudományos szakfolyóiratban publikálták.