Meglátni és megszeretni egy pillanat műve. Többnyire romantikus lányregényekben és véget nem érő szappanoperákban alakulnak ilyen gyorsan és könnyen a párkapcsolatok. A valóság ennél sokkal árnyaltabb, és egyben prózaibb. Mai, elanyagiasodott világunkban gyakran segítségre szorul Ámor, hogy összekovácsolja a valóban össze illő párokat. Nem véletlenül szaporodnak szinte gomba módra a különféle társkereső-társközvetítő szolgáltatások. Létrejöttüket, működésüket elősegítik a hiányzó jogszabályok, az egyértelmű működési feltételeiket meghatározó törvény. Bár a kereslet nagy a közvetítő irodák iránt, sok ügyfél csalódottan veszi tudomásul, hogy az előre befizetett díjért szinte semmilyen ellenszolgáltatást nem kap. Hiányoznak a szabályos, két fél közötti szerződések.

Gyakorlatilag ma bárki nyithat társközvetítő irodát, ha van egy helyisége, ahol fogadja az ügyfeleket, egy számítógépe a regisztrációhoz, és elegendő pénze az induláshoz. Egyébként ehhez a bizalmi, személyes adatokkal dolgozó, a jelentkezők legbensőbb magánügyeit feltáró munkához semmiféle végzettség nem szükséges.

- Sajnos, valóban felhígult ez a szolgáltatási forma - mondja GottHard Anikó, a Magyar Társközvetítők Szövetségének elnöke, aki maga is működtet társközvetítő irodát. - Valójában egy szakmáról van szó, amelyhez megfelelő képzettség, felkészültség, empátia, emberismeret, üzleti tisztesség, sokirányú tájékozottság szükséges. Én mint szociológus régóta szorgalmazom, hogy különféle, akár szakmát adó, komplex tanfolyam keretében sajátítsa el a tudnivalókat, aki ilyen szolgáltatásra vállalkozik. Saját módszert, rendszert dolgoztam ki, amelynek alapján igyekszem ügyfeleim igényeit figyelembe venni, és kielégíteni. Most éppen azon dolgozunk, hogy a szövetségen belül tanfolyamot indítsunk az érdeklődők számára, amelyen a szolgáltatók elsajátíthatják a legfontosabb tudnivalókat. Rendkívül fontos, hogy egy nyelven beszéljünk, hiszen emberekkel foglalkozunk, akik érzelmi életük titkait bízzák ránk. Csak hozzáértéssel, felelősséggel szabad vállalni a társkapcsolatok irányítását, közvetítését.

Szavai szerint régóta tapasztalják, hogy sok iroda a regisztráció és pénzbeszedés után már egyáltalán nem foglalkozik az ügyfelekkel. A szövetség egyik célja, hogy kiszűrjék azokat, akik csak könnyű pénzszerzésre gondolva nyitnak társkereső irodát, hiszen a tisztességes, valóban segíteni akaró szolgáltatók hátrányba kerülnek miattuk. Meggyőződésük, hogy csak szigorú törvényi szabályozással lehet rendet teremteni ezen a területen.

A társkereső piac egyik kedvelt területe modern technikák felhasználása, vagyis az on-line társkeresés. Ha lehet, itt még nehezebb eligazodni az ügyfél és a szolgáltató lehetőségei, jogai között. Az on-line társkeresők virágkorukat élik, könnyen elérhetők bárki számára, akinek a technikai infrastruktúra rendelkezésére áll.

A MeH infokommunikációs Államtitkárság Sajtóirodájának segítségével megtudtuk, hogy "ha egy társkereső szolgáltatást on-line nyújtanak, akkor az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001.évi CVIII. Törvény szerinti információs társadalommal összefüggő és ide vonatkozó szabályokat kell alkalmazni."

Ezek a szabályok a szolgáltatást igénybe vevők alapos tájékoztatását írják elő, azaz a társkereső szolgáltatást nyújtónak tájékoztatni kell leendő ügyfeleit a szolgáltatás igénybevételének feltételeiről, a szolgáltatás ingyenességéről, fizetős esetén az áráról, a cég elérhetőségéről, információt kell adni a szolgáltatóról, és mivel személyes adatok kezeléséről van szó, az adatvédelem szabályait is kötelező betartani, csak olyan és annyi személyes adattal lehet dolgozni, amennyi a szolgáltatás nyújtásához elengedhetetlen.

Az on-line tevékenység megkezdéséhez nem kell előzetes engedély, de a szabályok betartását a hatóság utólag ellenőrzi.

Nagyjából itt tartunk most, és ebből világosan kiderül, hogy átlátható, világos, részletes szabályozásra, akár társközvetítői törvényre mindenképpen szükség van - egyrészt az ügyfelek biztonsága, a szolgáltatás garanciája, másrészt a társközvetítők presztízse miatt.

A társkeresés ma, amikor az elmagányosodás egyre nagyobb méreteket ölt - egészségügyi és társadalmi következményeket okozva - nem csupán unatkozó szinglik hobbija és szórakozása, hanem intézményes gond. Éppen ezért komolyan kell venni, és olyan ellenőrzött, szabályozott lehetőséget kell nyújtani a társkeresőknek, ahol nem csak egyoldalú üzleti szempontok érvényesülnek, hanem az emberi kapcsolatok bonyolult láncolatát ismerő szolgáltatók segítik őket élethelyzetük kedvező irányú megváltoztatásában.