Vagyis elmondhatjuk az elkövetőről, hogy „kispályás”. Mindössze egy-két havi jövedelemmel egyenértékű zsákmányért azt kockáztatta, hogy lebukása esetén akár 8-12 évre is bezárhatják, hisz fegyveres rablásért a bíróságok súlyosan mérnek (egy csaló milliárdok elsíbolásáért se kap ennyit). A kispályásságot az is bizonyítja, hogy a rabló nem tett fel maszkot, így a bankfiók három kamerája felvette arcát.

rabló a pultnál

A nyomozást azonban eddig nem vitte előbbre a képsor, ami azzal magyarázható, hogy a rabló elmosódott arcát a fotók alapján – a rendőrök szerint - az anyja se ismerné fel.

Hasonló esettel nem először találkozunk: bekamerázott világunkban gyakran hiába rögzítik filmre a banki rablók, a bankautomata fosztogatók vagy az utcai rongálók és erőszakoskodók képét, az alapján nincs esély a felismerésükre. Pedig évente milliárdokat költenek a cégek, az intézmények és az önkormányzatok a megfigyelő rendszerekre országszerte. Megkérdeztünk több biztonsági szakembert, s valamennyien azt állították, hogy immár évek óta nem gond olyan kamerákat telepíteni, amelyek felismerhető képet adnak a bűnelkövetőkről.

Ha valahol még se ilyen kamerák vannak, akkor annak több oka lehet. Elképzelhető, hogy régi a kamera, és így rossz a képalkotása, ezért cserére szorulna a technika. Az is lehet, hogy újabb ugyan a felszerelés, de a kamera gazdája takarékoskodni akart, ezért olcsó gépet vásárolt, vagy hozzá nem értő, ám önmagát szelíd áron hirdető cégre bízta a telepítést. De az is lehet, hogy nem spórolás okán kapta a kevésbé felkészült vállalkozás a megbízást, hanem azért, mert ő volt a „csókos cég”.

Vagyis a maszk nélkül dolgozó bűnözők még se annyira kispályások, tudnak valamit, mondhatnánk azt is, hogy: képbe' vannak.