Fogadd el ezt az apró ékszert, a bölcsességfogam egy darabját, mert annál jobban nem tudom kifejezni az irántad táplált érzéseimet, mint hogy adok neked magamból egy darabot. Ezt egy furcsa tekintetű nő mondta Nagy Alekosz harminckét éves érdi lakosnak, újabban görög istennek, aki alkalmilag Napóleon-sztájlra hajazó ruhában, frissen belőtt Elvis-séróval és bárgyú mosollyal reflektált valami olyasmit, hogy igen, valóban különleges az ajándékod.

A Való Világ című produkcióban a jó testű barna hajútól a buta festett szőkéig mindenkiről mindig, minden körülmények között lepattanó, díjnyertes biztonsági őr hirtelen Brad Pittbe ojtott Bill Gates lett: most hirtelen mindenki vele ébredne, kerül, amibe kerül.

Alekosz, hallgasd meg a szívverésemet... Alekosz, összegyűjtöttem neked a könnycseppjeimet... Alekosz, egyél velem két oldalról medvecukrot, és középen találkozunk...

Meghatóbbnál meghatóbb pillanatokat élhetünk át az RTL új szuperprodukciójában, s a cselekmény mélységére jellemző, hogy hajnali hatkor egy szőke nő azért sír, mert ő mindjárt gyereket szülne Alekosznak, ennek az egész egyszerűen überelhetetlen pasinak. Micsoda test, milyen sármos bombaférfi ő, hallatszik innen-onnan a VV-nek is otthont adó villából, s csak nem akart benyitni egyetlen pszichiáter sem, hogy bejelentse, köszönjük szépen, kedves hölgyeim, a tévéadásnak álcázott kísérlet véget ért, mindenki menjen szépen haza.

Nem, ez komoly: egy sajátos testtartású, hol kedves, hol – leginkább ital hatására – bunkóra váltó álbüfészínészre újabb főműsoridős topprodukció épül, amelynek nyomán a magyar lakosság az elkövetkezendő két és fél hétben semmi mást nem néz majd, csak őt meg a bölcsességfogast. Hogy ez most kritika-e a komplett magyar televíziózásra nézve vagy sem, azt nyilván mindenki eldönti maga, egyébként meg kétségünk se legyen afelől: ez a műsor is meg lesz csinálva, főként, mert semmi, de semmi bravúrt nem kell hozzá bemutatni.

Az alap természetesen A Nagy Ő-féle formátum, de gondolhatunk a Benkő lantművész gusztustalan nyelves-nyálas smacijaival eladott feleségügyi performanszára is: lágy combtapi, félszáraz pezsgő, összenézésekkel bolondított meghitt kacsaetetések a városligeti tóban csónakázva naplementekor, majd szelektálás az estélyi ruhások között, hogy akarod-e Alekoszt, mert ha igen, akkor holnap biz' isten gerincre leszel vágva.

Közben a drámák a tetőfokukra hágnak, a mind kevesebben maradó lányok idegesek lesznek egymásra és sikítani fognak, a szuper lakókocsiban Olivér haverjával dumáló Alekosz pedig azon tűnődik majd az előzőleg sebtében átfutott forgatókönyv útmutatásait követve, szájához páleszt emelve, hogy vajon ki lehet a leginkább mestere az ősi hangszernek, az oboának. Fokozódó pushup-hatás, drámai címlapok, üres napokon izzadt szerkesztői kutatások valami jó kis múltbeli szadomazopornó-, de legalább fétisszexfilm után, és mindenki önfeledten mehet a kasszához.

Alekosz menyasszonyt keres, de nem talál, pontosabban lehet, hogy talál, de az a dramaturgiai csúcs ugyanúgy kamu lesz, mint Benkő bácsi korábbi esküvője vagy Gáspár Győző önmagában.