A szerzők úgy gondolják, eredményeik hasznosak lehetnek a tiniterhességek megértésében.

A Portsmouth-i Brit Egyetem munkatársai a születési arányszámok, a nemi arányok és gazdasági, illetve társadalmi háttér mérlegelésével vontak le következtetéseket több mint 2500 terület bevonásával. A szegényebb régiókban, ahol a férfiak voltak kisebbségben, a nők hamarabb vállaltak gyereket. Ugyanakkor a tehetősebb részeken, ahol a gyengébb nem demográfiai szintén túlerőben volt, a nők inkább a tanulásra és a karrierre koncentráltak – ők nagyobb születési arányszámmal ugyan, de 30-as éveikben láttak neki a családalapításnak.

A társszerzőként közreműködő Abby Chipman úgy fogalmazott, hogy a szegényebb területek nőinek magas szülési hajlandósága elsősorban 15 és 24 esztendős kor között volt mérhető, míg a jobb anyagi helyzetűeké a 34-39 éveseknél. „Ha több nő van, mint férfi, akkor előbbieknek alacsonyabb elvárásaik vannak utóbbiakkal szemben. Eredményeink alapján a szegényebb nőkre nagyobb nyomás hárul családalapításnál, míg a tehetősebbeknek lehetőségük van a halogatásra. A kevésbé tehetősek lemondanak a tanulásról és a karrierről, mert úgy gondolják, hogy ez a lehetőség inkább utódjaiknak adatik majd meg” – idézi Chipmant a Medipress.

Korábbi tanulmányokból kiderült, hogy ahol a férfiak vannak többségben, a hölgyek válogatósabbá válnak, és a szegényebb urak kisebb valószínűséggel kötnek házasságot. Ez a helyzet aggasztja India, Kína és a többi hasonló helyzetű ország politikusait, mivel a magzati nemválasztás kapcsán drámaian csökkenhet a nők aránya.

A városi környezetben élő 25-29 éves nők körében minden 10 százalékos arányeltolódás a saját nemük javára legalább héttel növeli a várható születésszámot a háztömbnyi mikroterületükön.

A tudósok régóta összefüggésbe hozták a várandósságot a szegénységgel, ám ez az első olyan munka, ami a jelenség közvetlen környezetre gyakorolt hatását vizsgálja. Az értekezést a Biology Letters című szakfolyóiratban tették közzé.