Ahány ház, annyiféle szilvalekvár
A legtöbb szilvafajta szeptemberben érik, így aki csak most kapott észbe, még az is találhat a boltokban, a zöldségesnél, a piacon ebből a hamvas héjú fimonságból. A szilva nemcsak hogy finom, de beltartalmilag is értékes: víztartalma 85% körüli, zsír és fehérje viszont csak elhanyagolható mennyiségben van benne, 100 grammja pedig mindössze 50 kalóriát tartalmaz.
Bár nem éppen az ősz vitaminbombája, de található benne A-, C-, K-vitamint, ásványi anyagok közül pedig kalcium, vas, foszfor, magnézium. A benne található mangán lökést ad az emésztést segítő enzimeknek, a kálium jó vízhajtó, szabályozza, normalizálja a szív ritmusát, és segít a test salakanyagainak kiürítésében. Magas élelmirost-tartalma miatt kiemelkedő hatással van az emésztésre, és ezt a tulajdonságát aszalva is megtartja.
A növényi antioxidánsok közül antocián színanyagokat és flavonoidokat; rutint és quercetint tartalmaz jelentősebb mennyiségben, javítja az immunrendszeri ellenálló-képességet, védelmet nyújt a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben.
A szilvalekvár elkészítésének rengeteg módja van, jóformán mindenki a saját bevált receptjét használja - mi most a három leggyakoribbat adjuk közre.
Az első és legfontosabb a gyümölcs kiválasztása. Figyelnünk kell arra, hogy kellően édes legyen, a héja viszont ne legyen legyen se túl puha, se túl kemény, és lehetőleg vastag sem. Csak egészséges, ép darab kerüljön a lábosba!
A legendás
Bár a hagyományos szilvalekvárt üstben, a szabadban főzik, a konyhában is finom, ízletes változat készíthető, már annak, aki nem óvakodik a cukortól. A kimagozott szilvával többféle módon is bánhatunk: bevett módszer, hogy a gyümölcsöt cukorral meghintve néhány órát állni hagyjuk, hogy kiengedje a levét és a húsát átjárja a cukor, de a friss, cukrozott szilvát azonnal elkezdhetjük főzni is.
Néha kevergessük meg és nagyjából húsz percnyi forralás után el is készül a lekvárunk. Töltsük forró vízzel átöblített vagy mikrohullámú sütőben kifertőtlenített üvegekben, és hűlésig hagyjuk száraz dunsztban!
A keverés nélküli
Hét kiló kimagozott szilva és egy nagy fazék kell ehhez a recepthez. Az aljába töltsünk egy deci 20%-os ecetet és hát kanál vizet, majd jöhet a gyümölcs és legvégül egy kilónyi cukor; persze az édességtől függően tehetünk kevesebbet vagy többet is.
Ezt a változatot a legjobb gáztűzhelyen készíteni. Tegyünk a lábos alá lángelosztót és amíg a gyümölcs gyöngyözve forrni nem kezd, hagyjuk magasabb lángon, utána viszont vegyük vissza közepes fokozatra. Ezután 7 órán át főzzük, két nagyon fontos dolgot betartva: ne fedjük le és ne is keverjük meg egyáltalán!
Miután a gyümölcs összeesett és kellően besűrűsödött, töltsük csírátlanított üvegekbe és hagyjuk kihűlni száraz dunsztban!
A különleges
Magas víztartalma miatt a szilvából ízre teljesen más - sokak szerint sokkal finomabb - lekvár készíthető sütőben. Cukor egyáltalán nem szükséges hozzá, mivel az eleve édes ízű szilva a sütés alatt tovább karamellizálódik.
Minimum három kiló szilvával számoljunk, de jó, ha nagyobb mennyiséget veszünk, mert a gyümölcs nagyon össze fog esni és csak néhány üvegnyi lekvár lesz belőle.
A megmosott, kimagozott szilvát tepsibe tesszük, alufóliával lefedjük és alacsony hőfokon (körülbelüle 100°C-on) sütjük legalább 7-8 órán át. Óvatosan keverjük meg és ha már elég sűrű, akkor töltsük csírátlanított üvegekbe és - szintén száraz dunsztban - hagyjuk kihűlni.
