A Lánchíd pesti hídfőjénél vehették át a vállalkozó kedvűek azt a kis füzetet, amelybe a helyes és kreatív megoldásokért egy-egy  pecsétet gyűjthettek, s végig járva a 12 állomást, a Clark Ádám téri  "célnál" névre szóló Elismerő bizonyítványt kaptak.

Szendrei Júlia és Petőfi Sándor lakásában a feleség kokárdát  készített a férjének, s a gyerekeknek is tanúbizonyságot kellett  tenniük kokárdakészítési ügyességükről, sőt eredeti lúdtollal alá is  írhatták a 12 pontot.

A Pilvax kávéháznál a 12 pontból kellett legalább egyet  elmondani, majd egy térképen a forradalom főbb helyszíneit  felkutatni. A pozsonyi kikötőben a hajó kikötésénél segédkezhettek a  kisebbek a hosszú kötelek kitekerésével, a Jogi Egyetemen lelkesítő  beszédet mondhattak a jövő szónokai.

Landerer és Heckenast nyomdájában készült a Nemzeti dal és a 12  pont, aki elénekelt egy Kossuth-nótát vagy elmondott egy idevágó  verset, maga is nyomtathatott és megkapta jól megérdemelt pecsétjét.
Teleki Blanka ebédlőasztalánál foglalhattak helyet azok, akik  kicsit elfáradtak a feladatok teljesítésében; a szépen terített  asztalnál arról diskuráltak, mi történt a városban.

A Nemzeti Múzeumot imitáló színpadnál a Nemzeti Dal egy-egy  versszakára voltak kíváncsiak a szervezők, a Városházánál a 12 pont  elfogadásának szövegét ismételhették el a versenyzők.

Táncsics kocsijának húzásában-tolásában segédkezhettek a még jó  erőben lévő ifjak, majd részt vehettek egy nagy közös éneklésben egy  "színházi esten".

A tizenkettedik, egyben utolsó állomás a korabeli táncoknak  adott teret, a gyerekek jókedvű éneklés mellett ugrándozhatták a  megfelelő lépéseket.

Az egyre jobban zuhogó eső ellenére rendkívül sokan voltak  kíváncsiak a próbatételekre; a programot huszárfelvonulás, lovaglás  és körhintázás is színesítette, s akik nagyon megéheztek, az  elmaradhatatlan kürtőskaláccsal verhették el éhségüket.