Két objektum között a legrövidebb utat nemcsak matematikai formulákkal, hanem biológiai modellel is meg lehet találni. Erre jó a nyálkagombák útkereső módszerének megfigyelése - tudtuk meg Tóth Ágota IgNobel-díjastól, a Szegedi Tudományegyetem fizikai-kémiai tanszékének docensétől, aki egy 2000-es Nature-cikkéért kapta ezt a kétes presztízsű díjat.

A kutatások citromdíjának is tartott IgNobel-díjakat tegnap adták át a Harvard Egyetemen. Ez már a harmadik magyar vonatkozású elismerés: 1991-ben Teller Ede kapott békedíjat a béke szó jelentésének megváltoztatásáért (a csillagháborús tervek okán), 2005-ben pedig Gál József kapott elismerést a pingvinek székletürítésének folyadékdinamikai leírásáért.

A szegedi kutatónő japán kollégáival közösen kapta labirintuskereső kísérleteikre a díjat. Tóth Ágota 1998-99-ben dolgozott a Kiotói Egyetemen kémikusként, ekkor vizsgálta a japán Nakagaki Tosijukival és Jamada Hirojaszuval a nyálkagombák útkereső módszerét. Eredményeiket 2000-ben közölték a Nature című tudományos folyóiratban. Japánokkal közösen a magyar kutatónő a Physarum polycephalum elnevezésű nyálkagombát vizsgálta, amelynek sejttelepe amőbaszerű képződmény. Sikerült igazolniuk, hogy egy egyszerű rendszer is képes fizikai-kémiai folyamatokkal a legrövidebb utat megtalálni. Tóth Ágota szerint hasonló "legrövidebbút"-keresési problémát az argentin hangyák labirintusban való táplálékkeresésére is leírtak a kutatók. A hangyák feromont hagytak maguk után vonulásuk során, majd egy idő után mindegyik a legrövidebb utat követte a táplálék felé.

Megítélése szerint lehet viccelődni ezzel a közleménynyel, bár számára az IgNobel-eredeti tartalma a mérvadó: először nevetésre késztet, majd elgondolkoztat. Egyébként nagyon sok kutató örülne, ha életében egy Nature-cikke megjelenhetne.