Senkinek sem tűnt fel a piros kapucnis pulóvert viselő, hallgatag Francisco Hernandez, még a térfigyelő kameráknak sem. Hogy múlassa az időt, a kisfiú végállomásról végállomásra utazott, közben többnyire aludt.

Szülei körbejárták a brooklyni környéket, szórólapokat osztogattak - még a metróállomásokon is -, de semmilyen nyomra sem bukkantak. Francisco még az akkumulátort is eltávolította a telefonjából. A tizenegy nap alatt palackos vizet ivott, croissant-nal (töltött kiflivel) és burgonyaszirommal táplálkozott, amelyeket az aluljáróban vásárolt. Az állomások mellékhelyiségeit és egészségügyi felszereléseit használta.

A tinédzserre egy rendőr talált rá, még október végén. "Nem akartam, hogy bárki is kiabáljon velem" - idézte a fiút a The New York Times. Asperger-szindrómát, az autizmus egy enyhébb formáját diagnosztizálták nála. Elmondta, hogy "néha egyszerűen csak nem érzek semmit".