A divat igazi kincsesbányái: a turkálók
Péntek délután az egyik felkapott belvárosi használtruha-boltban visszafogott tömeg fogad. Ma minden 600 forintba kerül, leszámítva az extra minőségűnek ítélt darabokat, a szőrmét és a bőrt. Az árak a következő napokban tovább fognak csökkenni, míg már csak a senkinek sem kellő rongyok maradnak, aztán jön az újabb kollekció.
A boltban a megszokott „használt” szag terjeng, a ruhák tömött összevisszaságban sorakoznak a fogasokon. A feszültség szinte tapintható: ragadozó tekintető nők próbálnak minél nagyobb territóriumot elfoglalni, hogy senki ne vadászhassa el előlük a legjobb darabokat. Kosarak koccannak, táskák gabalyodnak össze, a turkálózás megszállottjai sűrű bocsánatkérések közepette nyomulnak egyre beljebb a szűk sorok közt.
A hely szelleme sokakat elriaszthat már az ajtóban, hiszen ha a "turkáló" szót kimondjuk, az emberek egyik felének szeme előtt hatalmas kupacok jelennek meg, több száz ruhadarab egymásra hányva, minden méret-fazon-szín egybeömlesztve. A másik felének viszont a turik igazi kincsesbányákat jelentenek, ahol páratlan, nem mindennapi holmikat találhatunk, és mindezt potom áron.
Így volt ezzel sokáig a kifejezetten jól öltözött, 30 éves Kata is, aki most csillogó szemmel és gyakorlott, biztos kézzel válogat az akciós ruhák között.
– Korábban be nem jöttem volna ide, főleg, hogy éreztem, nem vagyok rászorulva – meséli Kata, miközben egy pillanatra sem hagyja abba a válogatást. – Aztán egyszer csak észrevettem, hogy két kolléganőm, akik nagyjából ugyanúgy keresnek, mint én, milyen változatosan és divatosan öltöznek. Kiderült, hogy mind a ketten turkálóból szerzik be a cuccaik nagyját, így hát felbátorodtam, és elmentem velük a kedvenc boltjukba.
Ennek már két éve. A lány azóta – saját bevallása szerint – megszállottja lett a second hand üzleteknek, és ezzel nincs egyedül.
Míg régebben stigmának számított turkálóból öltözködni, mára szinte sikk lett, ugyanis számos üzletben akár valódi dizájner-cuccokat találhatunk fillérekért, vagy olyan vintage darabokat, amelyek nehezen fellelhető kincsnek számítanak. A boltosok persze kiválogatják a jobb minőségű árut, és sokszor drágábban kínálják az extra minőséget, de a vásárlók szerencséjére – legalábbis tapasztalataink szerint – gyakran le vannak maradva a divattal, és nem ismerik fel a márkákat. Ez főleg a külvárosi és vidéki üzletekre jellemző, melyekben csak első ránézésre kisebb a választék.
Fogasról vagy kupacból, a lényeg a turkálás!
Noha sok, de egyre kevesebb használtruha-üzlet még mindig bálából árusítja a holmikat, jellemzően mind több helyen kulturált módon, fogasról válogathatnak a vevők, ez pedig növeli a vásárlás színvonalát és kényelmét – aminek viszont megkérik az árát is. Ezekben az üzletekben csoportosítanak: a szoknyák a szoknyák között vannak, a pulcsik a pulcsik között, és a szezonális darabokat is elkülönítve találjuk, tehát nem keveredik a télikabát a miniszoknyával.
Az általunk meglátogatott second hand üzletek többségében a felnőtt ruhákat vállfára tették, míg a gyermekruhákat konténerekből kínálták. Ennek az az oka, hogy az apróbb darabok így kevesebb helyet foglalnak, és könnyebb is kirángatni őket, mint az összegabalyodott felnőttruhákat – tudtuk meg az egyik üzlet tulajdonosától.
Ennek ellenére bizony itt is túrni kell, a vadászat öröme (vagy bosszúsága) tehát megmarad. A tapasztalt turisoknak meg is van a maga bevált módszere, nem esnek csak úgy neki gondolkodás nélkül a „szajrénak”: van, aki először a színre megy rá, aztán az anyagra, mások egy-egy alkalommal csak egy ruhatípust, például szoknyát keresnek.
Kata állítja, hogy ő gyakran már az ajtóból kiszúrja azt, amit végül haza fog vinni: – Ismerem a színeimet, olyan fogashoz oda sem megyek, amin nem akad már meg messziről a szemem.
Az olcsóságnak is van ára
Ez az üzlettípus alacsony, ugyanakkor fix árakkal működik, néhány ezer forintért akár egy-egy márkás darabot (Pl. Marks & Spencer, Gucci, Ralph Lauren stb.) is kifoghatunk. A használt ruhák mellett nem ritkák a teljesen új holmik sem, amelyeken akár még a címke is ott lóg: ezek a ruhák, táskák nagy amerikai plázák szezonzárásaiból kerülnek a piacra.
A nagy leértékelések inkább a központi helyen található, hálózatban működő üzletekre jellemzőek, de a külvárosban és vidéken is találtunk olyan botot, ahol épp szezonvégi leértékelést tartottak.
Normál áron egy pulóver 1000-2500, egy szoknya vagy nadrág kb. 1500-3000, kabát 2000-4000 forintért kapható. A kilós turkálókban 2500 és 3500 forint körüli összeg volt jellemző Budapesten és Győrött egyaránt, de a fővárosban sok helyen tartanak a napokban 30, de akár 70 százalékos kiárusítást is, ugyanis az elkövetkező két hétben már a tavaszi-nyári kollekciót várják.
A turkálók közismert jellemzője – az olcsóság mellett – az, hogy nincs méretválaszték, többnyire minden ruhából egyetlen darab van. Ez azt jelenti, hogy ha a kinézett cucc nem passzol, kicsi vagy nagy, lehet új kincs után nézni. De nem mindenkinek! Egyes nőkben nemcsak a turizás iránti szenvedély van meg, hanem a kreativitás is, és otthon maguk átalakítják a ruhát a kívánt méretre vagy fazonra. A munkához szükséges alapanyagok, mint például a cérna, a szalagok, anyagdarabok, gombok ráadásul sok turkálóban szintén beszerezhetők.
Tímea (26) eredeti szakmája varrónő, de régóta más területen dolgozik. Néhány egyszerűbb vagy épp nagyon egyedinek szánt ruhát szívesen megvarr magának, de erre kevés ideje van, és miután rájött, hogy a használtruha-boltban anyagáron, vagy az alatt is remek holmikat talál, inkább ide tér be, mintsem a méterárushoz. És persze az is előfordul, hogy kissé módosít a ruhán. Mivel Tímea alacsony, a nadrágok szárát például gyakran fel kell hajtania.
Júliusban télikabátot, decemberben fürdőruhát
Ha valaki szeret turkálóban vásárolni, meg kell feledkeznie az ésszerű vásárlási szokásokról: nem az a kérdés, éppen mire van szükségünk, vagy mi illik a ruhatárunkba, hanem az, hogy milyen áru érkezett a boltba. Előfordulhat, hogy egy szép selyem nyári ruhába szerettünk bele, miközben odakint röpködnek a mínuszok. Így viszont olyan ruhákat is megengedhetünk magunknak, amelyeket újként valószínűleg nem, igaz ez például a dizájner-darabokra.
