Maria Habegger, a tampai Dél-Floridai Egyetem kutatója csoportjával a Zoology című szakfolyóiratban ismertette tanulmányukat. A vizsgált fajok az egy méter hosszú tengerimacskától, egy viszonylag kis méretű cáparokontól kezdve a 6 méter hosszú ragadozó nagy fehércápáig terjedtek.

"Nagy harapóerőt a nagyobb cápáktól várunk el, amelyek a legfelső szinteket foglalják el a táplálékláncban" - idézte Habeggert a BBC hírszolgálata. Mint hozzátette, a nagyobb ragadozó cápák általában olyan zsákmányokra vadásznak, mint a delfinek, a teknősök vagy más kisebb cápák, ezért nagy harapóerőre van szükségük.

A méret azonban időnként megtévesztő lehet, mert valójában a harapás testsúlyra átszámított, relatív ereje számít, nem az erő abszolút értéke. A mostani tanulmányban vizsgálták a cápafajok állkapcsát és annak izmait, majd kiszámították, hogy állkapcsa összezárásakor mekkora erőhatást fejt ki egy-egy faj. A testsúly hatását matematikai modellel vették figyelembe, hogy a fajok közti korrekt "erősorrendet" felállíthassák.

Így adódott az az eredmény, hogy egységnyi testsúlyra vonatkoztatva a bikacápa harapása a legerősebb: állkapcsa hátsó részénél 6 ezer newton, míg elülső részénél 2 ezer newton. (1 newton egyenlő azzal az erővel, amely egy 1 kilogramm tömegű testet 1 m/s2 gyorsulásra késztet.)