A pozitív gondolkodás édeskevés

A pozitív ábrándozás visszatart a cselekvéstől - mondta a Die Zeit német lapnak adott interjújában Gabriele Oettingen motivációs pszichológus, aki úgy tapasztalta, hogy mindenki képes elérni céljait, feltéve, hogy hajlandó figyelembe venni a realitásban rejlő akadályokat és lemond a passzív álmodozásról.

A motivációs pszichológia népszerűségét ma az indokolja, hogy az egyénnek minden korábbinál nagyobb döntési szabadsága van abban, hogy mit akar kezdeni az életével, ám a lehetőség csak teher, ha az ember nem tudja, miként élhet vele.

„Gondolkodj pozitívan, éld meg az álmaidat, és akkor minden sikerülni fog" – a népszerű tanácsadó könyvek többsége ezt a receptet kínálja. Gabriele Oettingen szerint ez azonban kevés, sőt, az ábrándozás egy bizonyos ponton túl csak hátráltatja az embert a cselekvésben.

A pszichológus ugyan elismeri, hogy lélektanilag nagyon jó hatása van annak, ha valaki egy nehéz, kilátástalannak tűnő időszakban felidézi álmait, mert ez reményt ad, ugyanakkor több éves kutatása bizonyítja, hogy az elképzelt szép jövő az esetek többségében sosem válik valósággá. Mégpedig azért nem, mert az emberek több energiát fektetnek az ábrándozásba, mint a konkrét megvalósításba. A nagy Ő, az álomutazás vagy álommunka nem jön el csak azért, mert valaki pozitív gondolkodással „bevonzza".

Szembe kell nézni a gyengeségekkel

A pszichológus a mentális kontraszt módszerével dolgozik. Ez stratégia, mely a vágyálmokra épít, de nem áll meg itt, hanem a pozitív elvárásokat minden esetben ütközteti a „valóság ellenállásával". Míg a népszerű önsegítő könyvek egy jelentő része nem tanácsolja, hogy az ember a gyengeségein és az akadályozó tényezőkön gondolkodjon, Oettingen szerint ez nagyon is szükséges a célok eléréséhez. Aki ugyanis kerüli a külső-belső akadályokkal való szembenézést és azok megnevezését, az nem is tudja megoldani őket.

A módszerhez hozzátartozik, hogy az ember esetleg kénytelen belátni, célja irreális (legalább is jelenleg), ám ez nem baj, mert a túl nagy álmok dédelgetése helyett így már jut energia a kisebb, nem kevésbé fontos vágyak eléréséhez, s a járható úton való elindulás új távokat nyit meg.

Ha a Peter Gollwitzer pszichológus által leírt ha-akkor-terv módszerét Gabriele Oettingen mentális kontrasztjával kiegészítik, létre jön a WOOP stratégia (Wish, Obstacle, Outcome, Plan azaz kívánság, akadály, eredmény, terv). A négy lépcsős stratégia a szakember szerint az élet minden területén alkalmazható, beválik a karrierépítésben, az emberi kapcsolatok gondozásában, és a káros szokásokkal szemben is. A WOOP továbbá arra is jó, hogy az ember letegyen irreális álmairól és a megvalósítható célokra koncentráljon.

Elemezni kell az akadályokat

A szakértő elismeri, hogy nagyon lehangoló az akadályokra gondolni, de csak akkor, ha a folyamat ezen a szinten elakad. Ahogy a vágyak megfogalmazásánál, úgy a problémák meghatározásánál sem szabad megállni, hisz ezek tudomásulvételével és elemzésével lehet stratégiát építeni. Ha pedig az ember már tudja, hogy pontosan melyik út a járható számára, és így vágya belátható közelségbe kerül, az serkenti a szenvedélyt, mely elvisz a célig. Ha pedig az ember rájön, hogy vágya a jelenlegi körülmények közt nem teljesíthető, el tudja engedni vagy későbbi időpontra áthelyezni, az igazán felszabadító érzés.

A módszer egy mindennapi szituáción keresztül bemutatva a következőképp néz ki: valaki szeretne fittebb lenni, mégsem sportol semmit. Lehet, hogy az illető azt tartaná ideálisnak, ha hetente kétszer lejárna egy futball klubba vagy teniszezni, ám ha őszintén végiggondolja a lehetőségeit és belátja, hogy erre sem ideje, sem energiája egy fárasztó munkanap végén, akkor nem álltatja magát tovább azzal, hogy egyszer csak beiratkozik valahová.

Ám lehetőségeit számba véve megteheti, hogy vesz egy futócipőt és munka után fut négy kört a háztömb körül. Olimpikon nem lesz, de máris közelebb került vágya teljesüléséhez és később, ha úgy látja, hogy ennél többre is képes és igénye is van rá, növelheti a távot, átszervezheti a szabadidejét, hogy a sport beleférjen és egy nap talán tényleg elmegy focizni vagy teniszezni és a sport az élete részévé válik.

Gabriele Oettingen szerint a WOOP-ot mindenki végre tudja hajtani, nem találkozott még olyan személlyel, aki erre képtelen lenne. Sőt, úgy találták, hogy a személyiség sincsen kőbe vésve, már egyetlen foglalkozás is jellemformáló, tehát senki sem hivatkozhat arra, hogy ő alkalmatlan erre.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.