"Egymástól teljesen különböző állatokat vizsgáltunk - a pók és a gekkó annyira különbözik egymástól, mint az ember a hangyától. De ha a lábukat nézzük, figyelemre méltó talppárnáik hasonlatossága" - állapította meg David Labonte.

A tudósok megfigyelték, hogy a tapadós talppárnák mérete az állat súlyával arányos. Például a gekkók, amelyek a tapadófelületek segítségével mászó legnagyobb állatok a világon, teljes testfelületüknek több mint 200-szor nagyobb felületét használják erre, mint az apró atkák.

Ez korlátozza az ilyen mászási stratégiát használó állat méretét, hiszen a nagyobb élőlényeknek lehetetlenül nagy lábakra lenne szükségük ehhez - áll az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban megjelent tanulmányban.

"Minél nagyobb egy állat, annál kisebb a testfelszíne a tömegéhez képest: egy hangya viszonylag nagy testfelülettel és kis tömeggel rendelkezik, míg egy elefánt óriási tömeggel és ahhoz képest lényegesen kisebb testfelszínnel" - fejtette ki Labonte. "Ebből következik, hogy létezik egy mérethatár, amikortól nem alkalmazható a tapadós talppárnás mászás. Mint kiderült, ez a méret a gekkók mérete" - tette hozzá a szakértő.

Ez alapján az embernek a teste 40 százalékát, vagyis elülső testfelülete 80 százalékát borító tapadófelületre lenne szüksége ahhoz, hogy az amerikai képregények és hollywoodi filmek hőséhez, a Pókemberhez hasonló technikával felmásszon egy felhőkarcolóra - mutattak rá a kutatók.

"Ha egy ember úgy szeretne felmászni a falon, mint egy gekkó, lehetetlenül nagy tapadós lábakra lenne szüksége: legalább 145-ös méretűekre" - emelte ki Walter Federle társszerző.

A gekkónál nagyobb állatok a természetben más stratégiákat fejlesztettek ki a mászáshoz, például karmokat és lábujjaikat használják a felszín megragadásához.

A kutatók remélik, hogy eredményeik segítenek a természet inspirálta nagyhatású ragasztóanyagok kifejlesztésében.