Magyar Róbert utasítására a fekete sereg 13 katonája, köztük S. László 2005. november 10-én egy cigarettacsempészt megölni mentek Mátészalkára. Előzőleg súlyosan megfenyegették az illetőt: fejezze be az illegális dohánybizniszt, mert sérti Magyar máig azonosítatlan megbízójának „üzleti érdekeit”. De fenyegetéssel nem értek célt, így Magyar a „szép szóból nem értő” csempész kivégzésére utasította embereit.

Akciófilm-paródiának is minősíthetnénk a rettegett fekete sereg mátészalkai fellépését, ha két lövés nem sebesíti meg súlyosan a halálra jelölt cigarettacsempészt. Már a se árammal, se szögesdróttal nem védett kerítést is csak lassan tudták leküzdeni, a ház üvegezett ajtajának beszakítása pedig már meghaladta az akkori legnagyobb és legerősebb alvilági hadsereg ott lévő katonáinak a képességét.

Hét lövést adtak le kintről a lakásból egy bottal hadonászva kitörni készülő cigarettacsempészre. Kettő el is találta, amire az fenyegetőzni kezdett, hogy hívja a rendőrséget. Erre a sereg dolgavégezetlenül távozott. A megtámadott cigarettacsempész súlyos, nem életveszélyes sérüléseket szenvedett.

Noha a mátészalkai akció soha nem került volna be a fekete sereg dicsőségkönyvébe, a fiaskó ellenére a csapat tekintélyén nem okozott túl nagy csorbát.

Magyar Róbert, amikor négy és fél éves börtönbüntetéséből 2002 nyarán kedvezménnyel szabadult, már tekintélyes bűnözőnek számított. „Börtönegyetemi” évei alatt az egykor tehetséges kick-boxer kegyetlenségével, agresszivitásával vívott ki tekintélyt magának. Rabtársai szerint, ha érdekei úgy kívánják, Magyar késsel, fegyverrel, de akár puszta kézzel is kész és képes lett volna embert ölni.

Szabadulása után két évre sem volt szüksége az akkori legerősebb alvilági hadsereg felállításához. Csak Budapesten 100, országosan közel ezer kigyúrt rovott múltút tudott fegyverbe szólítani. Ez még akkor is komoly erőnek számított, ha – mint azt a mátészalkai eset is mutatja – Magyar katonáinak „harcértéke” hagyott kívánnivalót maga után.

Prostituáltakat futtattak, őrző-védő feladatokat vállaltak, és mivel rettegett hírük miatt nemigen volt, aki szembefordult volna velük, jutalék ellenében tartozásokat hajtottak be, vagy éppen sérelmeket toroltak meg.

Magyar serege végzett 2003 szeptemberében az alvilágban Ragyás Tóniként ismert H. Antallal is, akiről annyit érdemes tudni, hogy a rendőröknek könnyebb lett volna begyűjteni azokat, akik nem kívánták a halálát, mint elfogni a gyilkosait. Magyarék megbízója ez esetben ismert, K. István volt, aki sérelmezte, hogy Ragyás rendszeresen megalázza unokatestvérét, cigány Petit.

Bár Ragyást végül szitává lőtték kedvenc óbudai szórakozóhelyéről távozóban, ez az akció sem úgy zajlott le, ahogy a gengszterfilmekben. Amikor Magyar először figyelmeztetni próbálta Ragyást, hogy szálljon le cigány Petiről, az hirtelen fegyvert rántott, s ha a pisztoly nem mond csütörtököt, Magyar ott halt volna meg a golyójától. Persze Ragyás azzal, hogy futásra kényszerítette Magyart, egyszersmind aláírta a halálos ítéletét. A fekete sereg vezérét ért megaláztatás nem maradhatott bosszú nélkül.

Miután a rendőrség elfogta Magyart, és 29 társával együtt bíróság elé állították őket, ő azt mondta, a rendőrség erősen felnagyította „serege” nagyságát és erejét, s jóval több mindent tulajdonítottak neki, mint amit ténylegesen elkövetett. E két akció fényében lehetett némi igazsága.

Az, hogy S. László is részt vett a mátészalkai támadásban, és hogy ő volt az egyik, aki a cigarettacsempészre lőtt, már csak a per alatt derült ki. Hiába adtak azonban ki országos elfogatóparancsot S. ellen, a rendőrség nem találta. Végül 2014 nyarán – nem tudni, miért – feladta magát.