Sok jogi fordulatot hozott a 2007 nyarán Hegyeshalomban elkövetett emberölés megismételt tárgyalása kedden Győrött. Köszler Ferenc tanácsvezető bíró egész délelőtt indokolta ítéletét, melyre a sajtó mellett nagyon sok joghallgató volt kíváncsi.

A bíróság megállapításai, következtetései több ponton eltértek a főügyészség által a vádiratban megfogalmazottaktól, különösen pedig a bűncselekmény minősítésében, s a büntetés mértékében különböztek az álláspontok.

A bíró a konkrét ügy kapcsán több olyan súlyos jelenségre is felhívta a figyelmet, mely más rendőrségi eljárás során is előfordulhat. Hangsúlyozta: a gyanúsítottak általában a legelső kihallgatáson a legőszintébbek, hiszen ekkor többnyire még az elkövetett bűncselekmény lelki hatása alatt állnak. Ha ilyenkor a rendőrség nem kérdez rá minden fontos mozzanatra, később már kisebb az esélye, hogy kiderül az igazság. A hegyeshalmi ügyben például két gyanúsított is csak a rendőrségen tett vallomást, a bíróságon már nem. Így amit a rendőrök nem kérdeztek, arra már az igazságszolgáltatás nem kaphatott választ.

A nyomok rögzítése sem volt hiánytalan. Az egyik vádlott pédául azzal védekezett, hogy azért volt kénytelen segíteni a gyilkosságban, mert a társa a szájába tette a pisztoly csövét, ezzel kényszerítette a sérftett ütlegelésére. A rendőrség azonban a pisztoly csövéről nem próbált meg DNS-mintát nyerni. Köszler Ferenc szerint a bűnjelek kezelése sem mindig szakszerű. Az általa kedden tárgyalt ügyben például nyitott zacskóban vitték a szakértőknek a bűnjeleket. Az orvosi látleletek is sokszor pontatlanok, inkább diagnózisoknak felelnek meg, vetette fel a bíró.

A vádlottak padján három férfi ült. Őket vádolták azzal, hogy különböző bűncselekmények elkövetésével hozzájárultak egy 58 éves hegyeshalmi pénzügyőr halálához. Az elsőrendű vádlott, J. Zsolt szerelemféltésből két ismerősének adott megbízást arra, hogy verjék meg az 58 esztendős Sz. Jánost, akiről azt gondolta, intim kapcsolatot folytat volt élettársával.

Sz. János egy Hegyeshalom melletti, tanyaszerű házban lakott, J. Zsolt az egyik este felkereste, és alaposan helyben hagyta a férfit. Kiderült, hogy a sértett egy engedély nélkül nála tartott puskával rendelkezik, ezért a későbbi elkövetők is felszerelkeztek egy hétlövetű forgópisztollyal.

J. Zsolt és két ismerőse - S. Péter valamint a német származású de magyar állampolgár Busch Heinz D. - azt fontolgatták, hogy az elsőrendű vádlott megbízásából eltörik Sz.. János kezét. Az egyik este S. Péter és Busch Heinz D. megvárta a tanyájához érkező férfit, pajszerrel és vascsővel támadtak rá. A fejére mért ütések közül az orvosszakértő szerint több is halálosnak bizonyult. A holttestet egy kombájn mellé húzták, hullámpalával és szalmával letakarták. Visszamentek a megbízóhoz, s közölték vele: „Nem jól sikerült a verés, az öreg bealudt". Megfenyegették J. Zsoltot is, mondván: most már ő is nyakig benne van a bajban, segítsen eltüntetni a ruházatokat és a gyilkos szerszámokat. A megbízó közre is működött a ruhák elégetésében, a pajszer és a vascső elrejtésében.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség bizonyítottnak látta, hogy előre megfontoltan, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés történt. J. Zsoltra valamint S. Péterre halmazati büntetésként életfogytig tartó szabadságvesztést indítványozott.

Köszler Ferenc bíró tanácsa azonban úgy látta: J. Zsolt nem gyilkosságra bérelte fel a két elkövetőt, csak azt akarta, hogy verjék meg az 58 éves férfit. Ezért ő hat és fél év börtönbüntetést kapott. Ügyvédje, Pentler Nándor kérte, hogy szüntessék meg előzetes letartóztatását, tekintettel arra, hogy a gyerekéről és súlyosan beteg édesapjáról gondoskodnia kell. A bíróság végül helyt adott az ügyvédi indítványnak, J. Zsolt kezéről azonnal lekerült a bilincs, szabadon mehetett haza, ahol azonban házi őrizetben tartják.

Köszler Ferenc indoklásában utalt arra: az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés. Ráadásul az elítélt már jóval többet ült eddig, mint a mostani eljárásban kiszabott büntetésének a fele. Pribusz Ágota ügyész fellebbezést jelentett be a határozat ellen.

Húsz és 14 év fegyház

A másodrendű S. Péter húsz év, a harmadrendű Busch Heinz D. 14 év fegyházbüntetést kapott. Az ítélet nem jogerős, az ügyész ugyanis fellebbezett, s fenntartotta eredeti álláspontját a bűncselekmények minősítésében, s a két vádlott esetében továbbra is az életfogytig tartó szabadságvesztést tartotta arányos büntetésnek.
Az elsőrendű vádlott három nap gondolkodási időt kért, a többiek enyhítésért, s részbeni felmentésért fellebbeztek.