– Nem számolt azzal, hogy a kijelentése nem fog tetszeni a több ezres tömegnek?

– Dehogynem. Tisztában voltam vele, hogy nagy felzúdulás lesz.

– Akkor miért mondta azt, hogy a galád bűntett elkövetői elsősorban magyarok, és nem az számít, hogy milyen kisebbséghez tartozónak vallják magukat?

– Mert így gondolom. És azért sem mondhattam mást, mert a város polgármesterként az volt a dolgom, hogy ne ellentéteket szítsak, hanem mindenkit nyugalomra intsek.

– De hiszen pont az ön szavait követte óriási felháborodás.

–Tudatosan vállaltam magamra a villámhárító szerepét. A mély döbbenetből fakadó feszültségeket minél előbb le kellett vezetni. Inkább ellenem irányuljon a verbális erőszak, a fütty meg a pfujolás, mint hogy a jogos sérelmük miatt feldühödött emberek esetleg ártatlanokon álljanak bosszút. Meg akartam akadályozni, hogy a jórészt fiatalokból álló tömeg felindultságában maga próbáljon igazságot szolgáltatni. Másrészt biztos vagyok benne, hogy a hatóságok elkapják a szörnyű bűntett elkövetőit, a bíróság pedig szigorúan megbünteti a vétkeseket. Egyébként figyelemre méltónak találom, hogy a beszédem alatt ugyan a tömeg kifütyült, de utána egyenként beszélgetve a demonstráció résztvevőivel, szemtől szemben senki sem kritizált a mondandómért.

– Gondolja, hogy veszprémi bűntett nyomán felhorgadt romagyűlöletet pusztán szavakkal meg lehet fékezni?

– Csak azzal lehet. Csak értelmes mondatokkal. Hívő ember vagyok, politikusként meg talán egy kicsit idealista. Valóban hiszek abban, hogy az egyre fogyó magyarságot csak összefogással lehet megmenteni. Akármilyen kisebbséghez tartozónak vallja magát valaki, külön utakon járva bukásra van ítélve. Mindenkinek össze kell kapaszkodnia. Aki egy tömeg előtt a bőrszínt emlegeti, az a különbségekre hívja fel a figyelmet, miközben a magyar mivoltunk az egyetlen, ami mindannyiunkat összeköt.

– Nem tartja tehát politikusi erénynek, ha valaki azt mondja a tömeg előtt, amit az hallani akar?

– Számomra ez nem erény. Szeretem, ha évek múltán úgy szembesíthetnek az általam korábban mondottakkal, hogy nincs rajta mit szégyellnem.

– Vasárnap különös atmoszférájú meccset játszik majd az MKB-Veszprém. Nem fél attól, hogy rasszista megnyilvánulások kísérik majd a sporteseményt?

– Csak bízni tudok benne, hogy a nézők kizárólag a szurkolással törődnek majd. Csak úgy adózhatunk méltósággal Marian Cozma emlékének.

Debreczenyi János