Az ügyész által ismertetett vádirat szerint a kis Gábor édesapjával és annak új élettársával, valamint az asszony családjával együtt élt Dunaharasztiban. A fiú édesanyja 2006-ban – sokadik sikertelen kísérlet után – öngyilkos lett, előtte évekig pszichiátriai kezelésekre járt. A gyermekkel születése óta számos probléma volt, hiperaktivitást diagnosztizáltak nála, éjszakánként hajnal kettőig nem tudott elaludni, gyakran a fejét ütögette a falba. A kortársaival agresszív volt, az óvodában fojtogatta, rugdosta a gyerekeket. Éveken át pszichológus foglalkozott vele.

Később egy speciális iskolába járt, egy ideig úgy tűnt, hogy rendeződhet a helyzete, ám később újra előjöttek a problémák: hozzányúlt az osztálytársai holmijához, tiszteletlen volt a tanáraival. Sokszor volt dühkitörése, számos alkalommal szándékos sérülést okozott magának. Eltörte, eldugta a családtagok különböző használati tárgyait. Nem tudta elfogadni édesapja új élettársát, nem szerette „anyunak” szólítani, igyekezett minél több bosszúságot okozni neki. Az apa kérdésére a kis Gábor többször is azt felelte: azért csinálja, hogy szomorúságot és bajt okozzon a nevelőanyjának, mert gyűlöli őt.

H. Gábor a tárgyaláson

Tavaly július 11-én dél körül a kisfiú rendet rakott a szobájában, ennek során előkerült a szekrényéből a nevelőanyjának régen eltűntnek hitt mobiltelefonja és kulcscsomója. Gábor az apja számonkérésére bevallotta: szándékosan dugta el, hogy bosszúságot okozzon az „anyunak”. Amikor aztán kiderült, hogy a fiú szétszaggatta a nevelőanyja egyik lepedőjét, H. Gábornak elborult az agya.

Üvöltözni kezdett, majd rátámadt a fiára. A vádirat szerint 20-30 percig ütlegelte puszta kézzel, fakanállal, majd miután az eltört, a derékszíjával a 11 éves gyermeket. Összesen 45-ször sújtott le a fiára. A kis Gábor nem menekült el, szótlanul tűrte a csapásokat. Az őrjöngő apa akkor higgadt le, amikor észrevette, hogy a fia nem lélegzik. A vádirat szerint a bántalmazást végignézte az apa élettársa, Ny. Zoltánné is, ám nem avatkozott közbe. H. Gábor és élettársa megpróbálták megitatni és vízzel lemosni a kisfiút, majd segítséget kértek Ny. Zoltánnénak a szomszédos lakrészben élő édesapjától, aki azonnal érzékelte, hogy nagy a baj. Rákiabált a férfire, hogy hívjon mentőt, és megkezdte a fiú újraélesztését. Az újraélesztést – már a mentős diszpécser utasítása szerint – az apa folytatta, de a diszpécsernek nem mondta, hogy a gyermek az ő bántalmazása miatt lett rosszul.

A kis Gábor még élt, amikor a mentőhelikopter a Péterffy Sándor utcai kórházba szállította, ahol azonban két órával később meghalt. Az orvosszakértő szerint a halála egyértelműen a bántalmazás miatt következett be. Az ügyészség H. Gábort különös kegyetlenséggel, 14 évesnél fiatalabb személy sérelmére elkövetett emberöléssel vádolta meg, az élettársával, Ny. Zoltánnéval szemben segítségnyújtás elmulasztása miatt emeltek vádat.

A Pest Megyei Bíróságon csütörtökön a vádirat ismertetését követően H. Gábor meghallgatására került sor, ám a vádlott nem kívánt vallomást tenni, és a kérdésekre sem válaszolt. A bíróság ismertette a nyomozás során tett vallomásait. Ezekben az apa azt mondta: nagyon sajnálja történteket, csak megbüntetni akarta a fiát, de nem tört az életére. Nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miért veszítette el a fejét. A vádlott tagadta, hogy a verés fél óráig tartott volna, szerinte nem lehetett több 2-3 percnél.

„Tíz év alatt legfeljebb ha öt pofont adtam a Gábornak, de korábban soha nem vertem meg. Nem értem, hogy tehettem ilyet!” – idézte a bíróság H. Gábor egyik korábbi vallomását. A férfi a tárgyaláson végig megtörtnek látszott, többször is a könnyeit törülgette. A védelem álláspontja szerint egyébként az apa bűnös ugyan, de nem emberölésben, hanem halált okozó testi sértésben.

A per decemberben a vádlott élettársának meghallgatásával folytatódik.