Énekesként meg tudja érinteni az embereket. Ezt látta, ahányszor csak előadta a Runningot – amellyel megnyerte A Dal című versenyt, belépőt szerezve a koppenhágai Euro víziós Dalfesztiválra –, és a közönség soraiban néhányan mindig sírtak. Odamentek hozzá, és megköszönték, hogy megírta a számot. Most már egyfajta küldetésnek érzi András, hogy minél több helyen elénekelhesse: ha egy gyermek erőszak áldozatává válik, ne féljen szólni.

Nem csak maga miatt örült a győzelemnek, jó érzés volt, hogy az édesanyját, Kállay Katalint is büszkévé tehette. Néhány utcára laknak egymástól Budapesten. Valójában az itthoni karriert is neki köszönheti: a korábbi modell néhány éve az édesanyjára vigyázni tért haza Magyarországra. A nagymamát meglátogatni jött Budapestre András is 2010-ben, a Megasztárnak a létezéséről sem tudott. Ült a nagyi nappalijában, a tévében éppen a tehetségkutató hirdetése ment. Hát jó, szerencsét próbálok – gondolta, és a versenyben végül negyedik lett. Azt csinálta, amit szeret, és egy ország is megszerette őt: elhatározta, hogy marad.

Jól érzi magát, Amerikából csupán a barátok hiányoznak. Magyarországot szebbnek tartja, a hangulat is jobb itt. Ahogy fogalmaz, a Times Square helyett ő inkább Budapestet választja. Az elmúlt négy évben egyszer sem ment vissza New Yorkba. A rokonokkal is megismerkedhetett: anyai ágon az ősi magyar nemesi Kállay család leszármazottja. Kállay Miklós 1942 és 1944 között Magyarország miniszterelnöke volt – 1967-ben New Yorkban halt meg, ahol András 1985-ben látta meg a napvilágot.

Büszke rá az apja, Fernando Saunders zenész és soulénekes is. Sokan mondják, hogy hasonlít a hangjuk. Magyarországon is felléptek már együtt: ha a nézők becsukták a szemüket, nem tudták, hogy ki énekel. Fernando átéli a dalokat, eggyé válik a zenével: a hangja mellett András ezt is örökölte tőle. No meg felejthetetlen élményeket. Fernando Saunders évtizedeken át együtt dolgozott a tavaly októberben elhunyt Lou Reeddel, így az amerikai énekes-gitárossal András személyesen is találkozhatott. Gyermekként ott sertepertélt mellettük az öltözőben, és már akkor érezte: egy napon ő is ezt szeretné csinálni. Az apja most sokfelé Lou Reed-emlékkoncerteket szervez.

Bár az anyjával mindig is magyarul beszélt, András angol nyelvű környezetben nőtt fel, angolul gondolkodik, magyarul néha nehézkesen fejezi ki magát. Ő képviseli ezek után Magyarországot az Eurovízión? – háborognak sokan az interneten. Ezek a bírálatok nem zavarják, az viszont fáj neki, amikor rasszista megjegyzésekkel illetik: miért egy színes bőrűt küldenek a magyarok Koppenhágába? Főként az bántja, amit emiatt Magyarországról gondolnak külföldön. S ha már a kellemetlenségeknél tartunk, A Dal nyertese arról nem szívesen beszél, hogy tavaly egy barátja védelmére kelt a Hajógyári-szigeten. Önvédelem volt, mondja, az esetet a bulvársajtó fújta fel.

Nem fél tőle, hogy a Running nehéz témája hátrányára válik az Eurovíziós Dalfesztiválon. Külföldön sok helyen írtak a dalról, és elismerően szóltak arról, hogy nem szokványos témát mutat be. Nincs semmi baj a szerelemről szóló számokkal, siet hozzátenni András, de most úgy érzi, nem baj, ha kilóg a sorból. S noha a szöveg szomorú, a remény is ott van benne: minden rendben lesz, énekli a kislánynak, az őrangyalok ott állnak melletted.

Bárcsak mindig így lenne.