Vekker a kávéhoz
Fizetni egyetlen szolgáltatásért sem kell, csak az ott töltött időért. A perceket vesszük meg, miközben ha szerencsénk van, még jó társaságba is keveredhetünk. A Ziferblat (óraszámlap) nevű hely, amelyet a 29 éves Ivan Mityin két éve Oroszországban alapított, már láncolatként működik. Tíz helye van Oroszországban, valamint Ukrajnában, a Londonban nemrég nyílt kávézó akkora sikert aratott, hogy a Time Out London magazin már január elején „2014 nyitásának” nevezte.
Mások egyenesen a jövő munkahelyét látják benne, a coffice-t, aminél – valljuk be – nincs olcsóbb iroda. Az biztos, hogy barátságos hangulatú és jóval kedvezőbb árú, mint bármelyik kávézó, és senki nem nézi ki az embert, ha egy csésze presszóval és a laptopjával órákat tölt bent. A bejáratnál kapott vekkerrel ülünk az asztalnál, és az időt ránk bízzák.
Ahogy azt is, hogy kifelé menet percenként pontosan 3 pennyt (kb. 11 forintot) vagy Oroszországban egy rubelt (kb. 7 forintot) fizetünk, esetleg – a közösség érdekében – picivel többet dobunk a kasszába. A közösségi projekt zsebkölteményekkel kezdődött Moszkvában, ahol a legváratlanabb helyeken lehetett belefutni laminált fóliával borított versekbe. E kiadványokat a versimádó önkéntesek azért gyártották, hogy a járókelők besüllyesszék a zsebükbe, és rosszabb időkben mindig kéznél legyen egy frissítő klasszikus.
A versbarátok végül úgy döntöttek, jó lenne egy saját hely, ahol kedvükre olvashatnak, szavalhatnak, vitázhatnak, szóval lenne saját kulturális terük. Különös helyet találtak maguknak a 12 milliós metropolis egyik csendes-árnyas utcájában. Egy padlást, amit Fa-Háznak neveztek el. Itt már nagyobb társaság jött össze, de tényleg azt csinálták, amihez kedvük volt a könyvírástól a kávékortyolásig. Persze fizetni kellett a nem éppen alacsony bérleti díjat, a dotációt a bejárat melletti kofferben gyűjtötték. Sokan jöttek össze, és sosem volt gondjuk a rezsivel. Egyszer csak azon kapták magukat, hogy a hatalmas látogatói kör kinőtte a falakást. Ekkor találta ki Mityin a Ziferblatot, megtartva főhadiszállásnak a Fa-Házat.
Az első moszkvai helyen válogatott könyvtár köteteit lehetett olvasgatni, szerveztek interjúkat híres emberekkel, rendeztek kiállítást is. A szentpéterváriban esküvőt tartottak, s akad olyan „közös nappalijuk”, ahol még a zongorát is kidekorálták. Egyes helyeken lehet sakkozni, van társastánc, de nem idegen a perzsa, arab és kínai nyelvkurzus sem. Mindegyik hely megmaradt kulturális térnek, egyikből sem lett üzleti vállalkozás. A látogatók is megértették a mikroközösség lényegét: és senki sem akart tíz kávét felhajtani egy óra alatt csak azért, mert ingyen van.
A Ziferblatban mindent szabad, azaz majdnem mindent. Alkoholt fogyasztani azért nem lehet, a hangoskodást sem kultiválják, s azt sem veszik jó néven, ha valaki a kanapét összetéveszti a hálószobájával. A londoni Ziferblat az Old Street környékén található. Kicsit hostel jellegű a belépés, csengetni kell, a „recepción” kapunk eligazítást, a belső tér meg leginkább egy romkocsma eklektikus bútorzatára emlékeztet. Folyamatosan foglalt minden asztal, és mindenki szó nélkül elmosogatja maga után a használt csészét és tányért. Azt sem veszik rossz néven a látogatók, ha történetesen elromlik a kávéfőző. Na bumm, akkor isznak helyette teát.
Nemrég veszélybe került a londoni közösségi tér, amely az alapítók szerint sokkal jobban sikerült, mint az oroszországi helyek. – Az angolok ezerszer inkább megértették a Ziferblat szándékát – mondta el több interjúban Mityin. A hely főbérlője azonban nem értette meg, mit is akar a kackiás bajszos orosz. Ki akarta tenni őket arra hivatkozva, hogy a irodatérben éttermet hoztak létre. Feltehetőleg a médiavisszhangból indult ki, ahol percalapú kávézóként írták körül a helyet, ami nem fedi a valóságot. Hiszen az egyetlen dolog az idő, amiért fizetni kell.
Közben megoldódni látszik az ügy, a Ziferblat önkéntesi konstrukciót ajánlott a Facebookon. Aki vállal náluk két óra munkát, négy órát ingyen tölthet az Old Street-i lakásban. Ehet-ihat-dolgozhat, és élvezheti a remek társaságot.
