A bajuszpörkölő

„Körtefejű, nagyfogú gyereket láttam, aki az utcán óriási vehemenciával üvöltözik a kutyájával.” Kiss Tibi, a Quimby zenekar gitáros frontembere így emlékezett egy interjúban arra, amikor először találkozott későbbi zenésztársával, cimborájával, Varga Liviusszal, akinek féktelen vehemenciája még a környékbeli gyerekek életében is színes és kalandos gyerekkort generált.

„ŐK SEM VOLTAK MIND GULÁGDRUKKEREK…”

Varga Livius Dunaújvárosban töltötte a gyermekkorát, szülei decens középiskolai tanáremberek voltak, ekképp elvárták tőle, hogy szófogadó kisgyerekként, kakaóbajusszal élje az életét. Ő azonban már kiskorában „a csínytevés Paganinije” volt. Azt mondja, a gilisztától a bicikliig ugyan bármivel eljátszott, de ha valahol csibészkedni lehetett, ott bérelt helye volt. Hol a nagyanyja libáit kergette, hol íjat, csúzlit fabrikált, amellyel békára, verébre lőtt, máskor barátaival lőport vagy bombát gyártott, a környékbeliek nagy riadalmára. Mindezekért otthon gyakorta szorult és szégyenkezett, ám ez nem tartotta vissza attól, hogy másnap ismét csúzlival bontsa meg az élővilág kényes egyensúlyát, vagy Nobel Alfréd nyomdokain haladva, fényes tekintettel kotyvassza a robbantótölteteket.

Nagyszájú gyerekként, harmadikos gimnazista korában, társai unszolására elindult a diákigazgató-választáson. Kiss Tibi barátjával azt fundálták ki, a választáskor esedékes teátrális bevonuláson ők majd az akkoriban történt híres esetet modellezik, melynek során a nyugatnémet Mathias Rust egy kisrepülőgéppel leszállt a moszkvai Vörös téren. Készítettek Vörös-tér-makettet, barkácsoltak repülő szerkezetet, és a tornatermen átfutó kötélpályát. Livius, motoros szemüvegben, pilótasapkában, egy függöny mögött várakozott az ingatag szerkezetben. Aztán, amikor őt harangozták be, barátai a terem túlsó végében felemelték a Kreml makettjét, amelybe ő, az alkalmi kötélpályán végigcsúszva, belecsapódott. Óriási ováció egyrészről, döbbent fejek másrészről. Ne felejtsük el: a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnáziumban járunk, az 1980-as évek végén. Livius ma már sajnálja a tanárokat a kényszersápadtságukért, hiszen, ahogy fogalmaz: „Ők sem voltak mind gulágdrukkerek…”

„BAJSZOT PÖRKÖLNI MINDEN KORBAN KÖTELEZŐ!”

Amikor bekerült a rock and roll világába, a vásott energiák a színpadra koncentrálódtak. Hirtelen nem a béka és a veréb lett a célpont, hanem a hatalom birtokosai, akiknek a bajszát pörkölgetni oly édes mulatságnak tetszett. És ma sincs ez másképp, noha a hatalom mai birtokosainak bajusza alighanem azbesztből vagy jénai üvegből van, mindenesetre nemigen pörkölődik… Livius a rock and roll színpadra egy zeneiskolai kitérő után kapaszkodott fel. Eredetileg gitározni szeretett volna, de csak a dobosoknál akadt hely.

Harmadikos gimnazistaként zenekart alapított társaival. Az Október eredetileg az ír rockbanda, az U2 egyik lemezének a címadó dala volt, de mifelénk némi áthallásokra is okot adott. Az iskola alternatív köreiben sztárok lettek, az érettségi után mégis vége lett az Októbernek, és mindenki ment a dolgára. Livius egy sikertelen színművészetis próbálkozás után történetesen Amerikába. Maga is meglepődött, hogy az őt erősen féltő szülei miképpen engedték meg, hogy egyik barátjával 1989 őszén másfél évre Amerikába költözzön. Kellett hozzá egy hamisított meghívólevél és a szülei részéről egy gyengébb pillanat. Megbecsülte magát odakint, a munkaadók pedig azzal hálálták meg, hogy folyamatosan foglalkoztatták. Szigetelt templomtornyot, fabrikált ajándékkosarat, volt italkihordó, csőszerelő és segédmunkás. Amerikában megtanulta, hogy létezik egy fegyelmezettebb, de élettel telibb más…világ. Megtanulta, mit jelent a saját sorsát saját kezébe venni.

„ILYENKOR KIBÚJTAM AZ ÖRDÖGBŐRBŐL, ÉS MENTEM TOVÁBB…”

Az élet itthon is hasonlóképpen folytatódott, amikor másfél év után hazajött. Dolgozott kőműves és szobafestő mellett, árult csempét, volt pultos az A38 Hajón, és mert szülei részéről még mindig elvárás volt, hogy diplomát szerezzen, jelentkezett az ELTE pszichológia szakára. De ami a legfontosabb: zenélt, zenélt és zenélt, mert a Quimby zenekar beindult, és rövidesen már javában zakatolt. Nappal pszichológusként csapatépítő tréningeket tartott, éjszaka a színpadon ütötte a kongáit, énekelt, tombolt. És hogy a képlet tovább bonyolódjon, 23 évesen gyermeke született. Olykor térdig belegyalogolt a rock and roll élet mély bugyraiba, de néhány napi mulatozás után gyorsan kikapaszkodott azokból, hiszen várta a család, és várták a tréningeken részt vevő „nyakkendősök”. Azt mondja: „Ilyenkor kibújtam az ördögbőrből, és mentem tovább.” Ment egyéb utakon is: szerepelt filmekben, mások mellett a Kontrollban. Felbukkant rádiós és televíziós műsorokban, vezetett lakberendezési sorozatot. Tavaly kísérletképpen egy ismeretterjesztő és természetfilm műsorvezetőjeként napokra leköltözött a Pálvölgyi cseppkőbarlangba. A természet kellős közepéről „tudósított”. Ezt teszi most a sorozat további részeiben is. Kiköltözik Magyarország legidősebb tölgyfájára, egy kétezer méter magas sziklára, egy a Fertő tó közepén ringatózó katamaránon felállított sátorba, napokig együtt él a természettel. Ezekről a helyekről vezet egy ismeretterjesztő műsort.

„BÖLCS BESZÉDEKET TARTUNK MAJD AZ IFJÚ ROCKEREKNEK…”

Ráckeve mellett, vízparton lakik. Hivatásos parton ülő és víznéző. A Quimby mellett saját zenekart is alapított, melynek neve: A Kutya Vacsorája. Arra a kérdésre, nem lehet-e beleunni a Quimbyvel megélt sikerbe, azt válaszolja: „Onnan szép nyerni, amikor egy zenekar kezd belesüppedni az iszapos mindennapokba. Olyankor mutatni kell egy-két elborult számot, a zenét jelenetekkel kell megfűszerezni, vagy álmodni egy Quimby világot.

Minél jobban megy a szekér, annál több lehetősége van az embernek lazsálni, de annál több lehetősége van arra is, hogy megvalósítsa szokatlan ötleteit. Aztán ha végképp nem megy, mert vakok lettünk arra, hogy meglássuk a lehetőségeket, akkor átnyíratjuk a hajunkat, átnevezzük a zenekart, és amit csinálunk, azt újműfajnak nevezzük el. Végül, amikor egyenként meghalunk, rekviemkoncerteket szervezünk, és hosszú, bölcs beszédeket tartunk az ifjú rockereknek, miképpen kell ezt csinálni. Legyen nekik is min röhögniük.”

Névjegy

VARGA LIVIUS 1971-ben született Dunaújvárosban. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett pszichológusi diplomát. Zenész, a Quimby együttes alapító tagja, ütőhangszerese, egyik énekese. 2003-ban saját zenekart is alapított A Kutya Vacsorája néven. Szerepelt filmekben (Ponyvapotting, Kontroll, József és testvérei, Hasutasok), vezetett televíziós műsorokat.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.