Ki hinné, hogy ezek után még mindig elgondolkodik, hobbi-e vagy hivatás számára a tervezés: – Azt hiszem múlt héten bejelentettem, igen, megígérem, hogy komolyan veszem – mondja a Kiskunhalason született Konkoly Rózsa, miközben egyik kezével kisfiának segít vasutat építeni, a másikkal meg az ebédet főzi. A bizonytalanságnak persze van oka, hiszen tervezői álmát csak többéves kitérő után valósíthatta meg. A biztos megélhetést és a racionalitást követve, egy budapesti főiskolán gazdálkodás–kommunikáció szakon kezdett, de egy év után otthagyta, és a Szegedi Divatiskolában folytatta tanulmányait.

Egyértelmű, melyik nem van a maszk mögött

Túl egyszerű lett volna azonban, ha innen egyes út vezet a tervezésig: akkori párjával belevágtak egy húsüzembe, majd gyermeket szült. Egy szezon erejéig a család leköltözött Horvátországba is, ahol nyitott egy kávézó-butikot, de a távolság miatt nehéz volt együtt dolgozni az itthon élő varrónővel. Fél év után bezárta az elmondása szerint jól működő, főleg helyi vevőket vonzó boltot.

Ez a kudarc sem szegte kedvét, mint mondja, a tervezés valahogy mindig megtalálta őt, így volt ez a vívóruhával is. Egy ismerőse adta meg az elérhetőségét a vívóruhával és -felszereléssel foglalkozó PBT Hungarynek. A céget az FIE bízta meg, kérjenek fel egy magyar tervezőt, hogy készítsen ruhát a szövetség századik évfordulója alkalmából kiírt versenyre. A PBT marketinggel foglalkozó munkatársa, Kovács Orsolya szerint jó pont volt, hogy többekkel ellentétben Rózsa nem hátrált meg a szokatlan feladattól – pedig korábban annyi köze volt a víváshoz, mint Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrözőnek a kriketthez –, és tetszett neki, hogy magyar motívumokat is beleszőhet kreációiba.

A tervezésben szabad kezet kapott, csak annyit kértek tőle, használjon színeket, és a ruha alkalmas legyen a vívósportra. A FIE látványosabbá akarja tenni a vívást, és ez is lehetett a divatpályázat kiírásának egyik oka. –Valószínűleg ötleteket akartak meríteni. Azt akarták, hogy a tervezők és a gyártók rugaszkodjanak el a szigorú szabályoktól. S találjanak ki valami olyat, ami később megvalósítható és bevezethető – meséli Kovács Orsolya, akinek édesapja, a víváshoz erősen kötődő Kovács Imre alapította a családi vállalkozást.

A hordhatóságon kívül a 29 éves tervezőnek is megvoltak a maga szempontjai. Szerette volna élesen megkülönböztetni egymástól a férfi- meg a női ruhát. Jelenleg a vívásban a két nem képviselői ugyanolyan öltözetben küzdenek és nem látni, hogy férfit vagy nőt rejt a ruha. Konkoly Rózsa ezen kívül múlt század eleji darabokból merített inspirációt, és vissza is csempészett egy rég elfelejtett motívumot a vívóruhába: a piros szívet a bal oldalon. A mindössze két óra alatt megrajzolt terveket és a belőlük készült férfinői ruhapárost a nemzetközi közönség az első helyre szavazta az internetes voksoláson. Ami szép siker, de azt, mi lesz a ruha sorsa, egyelőre nem tudni. A jelenlegi szabályok szerint sem edzeni sem versenyezni nem lehet ilyen típusú öltözékben. Konkoly Rózsa azonban nem csügged, van elég dolga az újonnan nyitott budapesti show-roomban, ahol a sajátjai mellett más magyar tervezők termékei is megtalálhatók. A tavaszi kollekció megtervezése is időszerű, amiről csak annyit árul el, hogy a madár lesz a fő motívuma, és ennek a vonalaiból indulnak majd ki az új darabok. Van rajta némi nyomás, hiszen az elmúlt hetekben igencsak ráterelődött a figyelem. – Remélem, nem az lesz belőle, hogy nagyot pukkan a felfújt lufi. Olyan dologgal szeretnék foglalkozni, ami számomra is szerethető és élményt jelent – mondja, majd közli, megfőtt az ebéd is.