IQ-ból nyomják
Két fontos tulajdonságukat tekintve mégis különböznek a hétköznapi egyetemistáktól: a kamaszkori önbizalomhiány nem ölte ki belőlük az egészséges versenykedvet, és papírjuk van róla, hogy az ország legintelligensebb polgárai közé tartoznak. December elején ugyanis ők nyerték meg a Diákhitel Központ Nagy Diák IQ-tesztjét, amelyen 17 és 24 év közötti fiatalok mérték össze az intelligenciahányadosukat.
A lányok és a fiúk külön kategóriában indultak, mégis ugyanazokat a kérdéseket tették eléjük. Először egy online feladatsort kellett megoldaniuk, majd miután bebizonyították, hogy 125-nél magasabb IQ-val rendelkeznek, továbbjutottak a második fordulóba. A leginkább logikai rejtvényekből álló döntőben szerepelt több mint kétszáz diák intelligenciahányadosa 135 felett volt. – A világ legintelligensebb embereit összegyűjtő nemzetközi Mensa egyesület skáláján ez a maximálisan mérhető érték, ezért nem is derült ki, hogy ezt a határt átlépve pontosan mekkora az IQ-nk – magyarázza Gergely. Tóth Emese és Kóczán Gergely a gimnáziumi éveik alatt is azon gyerekek közé tartoztak, akiknek eltökéltségére minden bizonnyal előszeretettel mutogattak csodálattal vegyes irigységgel a „lusta, de okos” diákok szülei. Emese reáltagozatos osztályba járt, s még hagyján, hogy a lányok közül neki ment a legjobban a matek: tizenhat évesen negyedik lett a nemzetközi matematikaolimpián. Kimondottan szereti a versenyhelyzeteket, stressz alatt mindig jobban teljesít –állapítja meg könnyedén csevegő hangon.
Intellektuális kihívásokkal Gergely is mindig örömmel vette fel a kesztyűt. A középiskola alatt gyakran járt fizika- és matematikaversenyekre, első lett a hazai Genius Logicuson, a nemzetközi fordulóban bejutott az első negyven közé.
A Nagy Diák IQ-tesztre mindketten elsősorban kíváncsiságból jelentkeztek, és miután megnyerték, napokig megunhatatlan viccek céltábláiként tűntek fel barátaik szemében.
Az IQ önmagában nem feltétele a műveltségnek, az okosság és az intelligencia közötti különbség pedig nehezen megfogható, állítja Emese és Gergely azután is, hogy a versenyen előadások egész sorát hallgatták meg az agyi kapacitás természetéről. Az viszont biztos, hogy a magas intelligenciahányadossal rendelkező emberek általában kíváncsiak, rendkívül nyitottak az új ismeretek felé, éppen ezért többnyire roppant műveltek is, bólogatnak egyetértően. Miközben a magas IQ előnyeiről töprengenek, gesztusaikra alig észrevehető, halvány büszkeség ül ki. Saját felfogóképességükről mégis szerény távolságtartással fogalmaznak.
– Nagyon gyorsan megértem és átlátom, amit magyaráznak nekem. Feleannyit tanulok, mint a többiek, mégsem rosszabbak a jegyeim, pedig a memóriám nem jobb, mint bárki másnak – írja körül Emese, hogy miként határozza meg őt a kivételesen magas intelligenciahányadosa. Hangja a korához képest meglepően határozottan cseng. Még hat éve van rá, hogy eldöntse, mire akar szakosodni. Most a keleti orvoslás érdekli, mert úgy tartja, az emberi szervezetet a természet felől lehet a legközelebbről megismerni és a leghatékonyabban gyógyítani.
A Nagy Diák IQ-teszt második fordulójába jutó – tehát legalább 135-ös intelligenciahányadossal rendelkező –résztvevők automatikusan bekerültek a világ értelmiségének „elit alakulatába”, a Mensa egyesületbe. A legmagasabb IQ-val rendelkezők klubja szakmai-életviteli kapaszkodókat biztosít tagjainak. Közös fórumaikon állásokat közvetítenek, előadás-sorozatokat és találkozókat szerveznek. És mivel az emberek általában azokkal barátkoznak, akik hasonló intelligenciával rendelkeznek, a „menzás” nők többsége az egyesület tagjai közül keres párt magának.
És a férfiak? Ők inkább „kintről” választanak.
