Brandt Viktor szeret mosolyt csalni az arcokra. Hol szalagavató bálra szerez táncpartnert egy kerekes székes lány számára, akivel senki sem mer kiállni táncolni, hol egy speciális beemelő szerkezetet „kalapoz össze” egy mozgássérült vidéki férfi számára, hol pedig trolibuszos Mikulás-ünnepséget szervez mozgássérült gyerekeknek. Folyamatosan pittyeg a telefonja, érkeznek a kérések, a köszönőlevelek. Ő pedig fáradhatatlanul igyekszik megvalósítani mások álmait.

Már gyermekkorában sem bírt elmenni a ropiért zokogó társa mellett, inkább rávette édesanyját, hogy vegyenek egy zacskó sós pálcikát annak a fiúnak. Kereskedelmi iskolába járt, több, elektronikai cikkeket árusító boltban is dolgozott, ám sehol sem volt hosszas maradása. Mígnem a szomszédja a trolivezetést ajánlotta a figyelmébe. A járművek iránt rajongó ifjúnak tetszett az ötlet, de a BKV-nál túl fiatalnak találták. Ő azonban addig járt a főnökök nyakára, amíg beiskolázták a tanfolyamra. Ennek immár 21 éve: azóta járja főként az Arany János utca és a zuglói vasútállomás közötti útvonalat a 72-es trolival, de vezette már az összes többi fővárosi járatot is.

A mindig mosolygó, 42 éves, de harmincnak sem látszó trolibuszvezetőhöz gyakran fölszállnak kerekes székes emberek. Csak hogy egy kicsit utazzanak vele. Mert Viktor kinyitja számukra a világot. Pedig ő sem vezet mindig alacsony padlós járművet, mégis odafigyel. Nem csak az utasaira, mindenkire. Mert ő annak örül, ha másoknak örömet szerez.

Viktor tudja, milyen, amikor valaki egész életében mások segítségére szorul, hiszen gyermekkorában közelről megtapasztalta. Szklerózis multiplexben szenvedő nagymamája harminc évet élt betegsége miatt gyakorlatilag bezárva egy első emeleti lakásba. –Akkoriban nem építettek rámpákat, a mozgássérült emberek nem tudtak kimozdulni otthonról. Ma már vannak rámpák, ám a közlekedés megoldatlansága miatt továbbra is sok kerekes székes él a négy fal közé zárva. A metró, számos busz- és villamosjárat segítség nélkül megközelíthetetlen számukra, a mozgólépcsőkön és az aluljárókon sem tudnak egyedül átjutni. Az alacsony padlós buszokra sokat kell várniuk. Taxiba szállni sem tudnak olyan egyszerűen: az elektromos kerekes szék be sem fér egy sima csomagtartóba, a normál széknek is ki kell venni a kerekét – sorolja.

Mindezzel akkor szembesült, amikor egy barátja hat évvel ezelőtt megismerkedett egy lánnyal egy társkeresőoldalon. A lány sehogy sem akart ráállni egy randevúra. Kiderült, hogy azért, mert kerekes székes, és ezt félt bevallani. A randi végül létrejött. Elment Viktor is. Barátja nevében ő írta a leveleket. – Szebben fogalmaztam – feleli mosolyogva a kérdésre, hogy nem vette-e zokon a lány az „átverést”. De nem ez történt. Sőt. Viktor annyira összebarátkozott a Marczibányi téri mozgássérültotthonban élő lánnyal és a többi ott lakóval, hogy később az igazgatóhoz is bekopogott, és fölajánlotta szolgálatait a kerekes székesek szállítására. – Folyton mozgásban vagyok, több mint húsz éve vezetek trolit, viszont egész nap nincs kivel beszélgetnem. Ezekkel az emberekkel jókat lehet beszélgetni, viszont ők nem tudnak kimozdulni. Arra gondoltam, összehozom a kettőt – magyarázza.

Az igazgató egy gyors próbakör után el is fogadta a felajánlást, így attól kezdve Viktor fuvarozta az otthon lakóit. Csak azt fájlalta, hogy hivatalosan havonta egyszer-kétszer hívták. Érkeztek viszont magánjellegű kérések, vinné el őket moziba, színházba vagy a Margit-szigetre. Létrehozott egy alapítványt, és – ha éppen nem trolit vezetett – mikrobusszal szállította a mozgássérülteket: éjjel-nappal, még karácsonykor is. Barátnőjét is egy ilyen rendezvényen ismerte meg: a kerekes székes lánnyal két éve él boldog párkapcsolatban.

Pedig bárhová mennek, akadályokba ütköznek. Legutóbb például külön akarták ültetni őket a moziban, mert a kerekes szék nem fért be az ülések közé. Viktor úgy gondolta, fölviszi a kedvesét az ölében, és maga mellé ülteti, de ez nem tetszett a jegykezelőnek, mert az üresen hagyott kerekes szék elállná a tűzvédelmi menekülő útvonalat. Végül megfelelő helyre került a szék is, és a lány is Viktor mellett ülhetett. A probléma megoldásában azonban sem a személyzet, sem a többi néző nem segített. Egyébként az Életrevalókra váltottak jegyet, a francia vígjáték egyik főszereplője egy mozgássérült férfi.

Viktor az alapítványban is összekülönbözött társával, amelyet emiatt ott is hagyott. A vitát részletezni nem szeretné, legyen elég annyi, hogy nem akart szabálytalanul működni.

Saját autója nincs, így nem tudja szállítani a kerekes székeseket. Álmokat megvalósítani mégis képes. Nemrég egy kerekes székes fiút vitt el egy metrós kirándulásra, majd benéztek egy jégpályára is. A fiú vágyakozó tekintetét látva jutott eszébe: miért ne mehetne be ő is a jégre? Megkereste a vezetőséget, akik be is engedték a kerekes székes fiút a pályára. – Csak meg kell próbálni, annyi minden sikerülhet, ha hiszünk benne – mondja.

Viktornak is van egy álma: egy piros Ferrari. Kiállna elé, és összegyűjtené az árát. Abból venne három mikrobuszt, és megalapítaná a mozgássérülteket napi 24 órában szállító taxitársaságot. De miért adna valaki pénzt egy vadidegennek egy piros Ferrarira? Ő csak mosolyog: mindig megpróbálta a lehetetlent, és eddig mindig sikerült.

Névjegy

BRANDT VIKTOR 1971-ben született Budapesten, 1992 óta dolgozik trolibuszvezetőként. Álma, hogy létrehozza a kerekes székeseket szállító taxitársaságot.