Éjjel kettőkor hívta Mórucz Lajosné Gabit egy fiatal nő, hogy ötperces fájásai vannak, és kint áll a lépcsőházban, mert a szülei nem tudják, hogy terhes. Abban a városban nem mehet be a kórházba, az anyját ott ismerik. Előkapta Gabi a térképet, és megnézte, hogy melyik környékbeli városban van szülészet. A nőt átvitte oda egy ismerőse, akit útközben megkért, hogy hangosítsa fel a zenét, nehogy meghallja, hogy vajúdik. Gabi még azt is kinézte az interneten, hol van a kórház közelében szórakozóhely. Odavitette magát a nő, átsétált a kórházba, és fél órán belül megszült.

Szombat éjjel történt mindez, vasárnap Mórucz Lajosné meglátogatta a kismamát. Addigra már örökbe fogadó családot is talált. A fiatal nő hétfőn visszament dolgozni, soha senki nem tudta meg a terhességet. Azt szokta mondani a Gólyahír Egyesület elnöke, hogy az ilyen babák vigyázzállásban állnak az anyjuk gerincénél, hogy ne lássák őket.

Újszülöttgyilkosságok, kórházak kapujában otthagyott csecsemők: azzal szembesült Gabi, hogy ezeknek az anyáknak senki sem segít, csak elítélik őket. Arra gondolt, hogy legalább egy szalmaszálat kellene nyújtani feléjük, amelybe belekapaszkodhatnak. Sőt, nem csak gondolt erre. Más védőnőkkel, szociális munkásokkal és örökbe fogadó családokkal összefogva az ezredfordulón megalapította a Gólyahír Egyesületet. Titkolt terhesek: így hívják a nőket, akiket Gabi és a munkatársai felkarolnak. Titkolják a terhességüket a családjuk, a környezetük elől, mert a gyermeküket nem tudják vállalni. Csak nehogy megöljék vagy elhagyják őket – ennyit szeretne az egyesület létrehozója elérni.

Huszonnégy órás szolgálatban áll. Az ingyenesen hívható zöld szám az ő mobilján cseng ki, reggel hattól este tízig. S ha bármelyik kollégája kikapcsolja a telefonját, az is nála csörög (önkéntesek minden megyében vannak). Gabi a mobilját még éjszaka sem kapcsolja ki.

686 gombostű borítja a Magyarország-térképet az egyesület százhalombattai irodájának falán. A piros fejű gombostűk a lányok, a kék gombostűk a fiúk. Ők valamennyien gólyahíres – örökbe fogadó – családban élnek. 686 megmentett élet: Mórucz Lajosné csak ránéz a térképre, és látja, miért érdemes küzdenie. Minden egyes gombostűhöz konkrét emlékek fűzik. Az egyesület Facebook-oldalára nemrég olyan fotót tett fel valaki, amelyen hátulról látszik egy gyermek: őt is felismerte.

Bár az eredeti szakmája védőnő, amikor Százhalombattára költöztek (a férje itt kapott munkát), négy évig bölcsődében dolgozott gondozóként, mert éppen nem volt védőnői állás. Aztán visszakerült ugyan a pályájára, de csak Budapesten, Kőbányán tudott elhelyezkedni, és emiatt napi négy órát kellett ingáznia. Később Százhalombattán is megüresedett végre egy védőnői hely. Leszázalékolták egy betegség miatt, így mint nyugdíjas végzi ma már a munkáját az egyesületben – önkéntesként, egyetlen fillér fizetség nélkül.

Csak azon segít a Gólyahír Egyesület, aki ezt kéri. A titkolt terhesek általában telefonon jelentkeznek, gyakran a tizenharmadik hét körül, amikor a terhesség kiderül, de abortuszra menni már késő. Krízislakás is van Százhalombattán, ott az utolsó két-három hónapban fogadják a nőket, akiknek nincs hol lakniuk, és nincs mit enniük.

Semmire sem beszéli rá Gabi a várandós anyákat, a döntést nekik kell meghozniuk. Előfordul, hogy azzal keresi meg valaki: szeretné örökbe adni a gyermekét, aztán mégis hazaviszi magával. Ilyenkor rendszerint családtagok vagy barátok fogadják be a kismamát. Beszélgetés közben az egyesületi elnök igyekszik feltérképezni, hogy mi áll a háttérben, és elmagyarázza, mi mindenre van lehetőség. Például egyedül anyaotthonba menni, ott felnevelni a gyermeket, vagy átmenetileg nevelőszülőhöz adni, és később hazavinni. Vagy rögtön a szülés után elválni tőle, és átadni egy örökbe fogadó családnak.

Segítséget Mórucz Lajosné is kapott: hét éven át járt Gordon-tréningre a gödöllői Családóvó Nyári Egyetemen. Azt mondja, e nélkül nem is tudná csinálni. Megtanulta, hogyan fogadja el a másikat olyannak, amilyen, és ne akarja megváltoztatni. S megtanulta azt is, miként tegye le mások terhét, és ne cipelje tovább magával. Így sikerült levezényelnie 686 örökbefogadást. A legelső esetnél, amikor ment megismerkedni a terhes nővel, még kijelentette: nem anya az ilyen, aki örökbe ad. Akkor mondta ezt utoljára. Ráébredt, hogy nagyon is anyák ezek a nők, akik szeretik a gyermeküket, és azért tudnak lemondani róluk, hogy jobb életük legyen. Még valamit megtanult Gabi: azoknak is rendkívül fájdalmas döntés ez, akiken nem látszik.

Felemelő és megrázó emlékeket gyűjtött az évek során. Ott volt a fiatal nő, aki az örökbeadást választotta, de az első ultrahangról sírva jött ki, hogy látta a babát. Gabi megérezte, hogy nem fogja tudni végigcsinálni. Végül a barátai felajánlották, hogy befogadják, és a várandós nő elhatározta, hogy megtartja a gyereket. Kocsmáról kocsmára járt egyszer az egyesületi elnök egy terhes nővel, és keresték a férjet, akivel már tíz éve nem találkozott; házasság esetén a férjnek is le kell mondania a gyermekről. Gabinak néha börtönbe kellett bemennie, vagy azért, hogy a férj aláírja a papírt, vagy azért, mert az anya újszülöttgyilkosság miatt a rácsok mögé került, és ott adta örökbe a következő gyermekét.

Ha kell, bármikor útra kel Mórucz Lajosné, és elmegy akár az ország másik végébe is. Jelen van a válsághelyzetek kezelésénél, az életet adók, vagyis az örökbe adó anyák és az örökbefogadók megismerkedésénél, a gyámhivatali ügyintézésnél. Ezeknek a gyermekeknek kár lenne nem megszületniük vagy intézetbe kerülniük: ilyen egyszerű a hitvallása. Az egyesületi iroda falát mosolygó gyerekek és szülők fotói borítják – ez a látvány mindig erőt ad neki.

Meglepetéssel köszöntötték az örökbe fogadó családok a hatvanadik születésnapján. Kétszázan gyűltek össze egy százhalombattai iskola aulájában, Gabi semmiről sem tudott, a lánya csalta őt oda. Szülők várták, a gyermekeikkel együtt. Szép nagy gólyát kapott ajándékba, a csőrében egy csecsemővel, valamint egy medált, rajta a felirattal: „Szeretünk. Gólyahíres családok”. A meghatottságtól csak sírni tudott.

Nem felejti el azt sem, amikor megkereste őt egy életet adó, az örökbeadás után egy évvel. Hozott egy szál virágot, és megköszönte, hogy jó helyen van a gyermeke. Kis gombostű lett a térképen. Hogy melyik, azt csak Mórucz Lajosné tudja.

Névjegy

MÓRUCZ LAJOSNÉ Budapesten született 1951-ben. Miután elvégezte a védőnőképzőt, húszévesen Ösküre került dolgozni. Amikor a férje Százhalombattán kapott állást, 1977-ben családostul odaköltöztek. 2000-ben megalapította a Gólyahír Egyesületet, amelynek azóta is elnöke. Két gyermeke és négy unokája van, hamarosan megszületik az ötödik is. Ők a vér szerinti unokák, a pótunokák –az egyesület segítségével örökbe fogadott gyermekek – már közel hétszázan vannak. A legidősebb pótunoka jövő márciusban lesz tizennégy éves.