Közel és távol

2013-11-08 művészet tánc

'A tangó nem olyan, mint az élet, a tangó maga azélet' – idéz Al Pacinótól Kulik Johanna, nem véletlenül. Táncpartnerével, Josip Bartuloviccsal 13 év közös munkáját – tangóját – viszik színpadra.

Az Egy asszony illata című film és a főszereplő vak férfit alakító Al Pacino tánca ragadta meg annyira a hatéves kora óta táncoló művészt, hogy a tangóban találja meg önkifejezésének legtökéletesebb formáját. Az sem véletlen, hogy 15 esztendeje évi egy hónapot tölt az őshazában, azaz Buenos Airesben. Az ezredfordulón csatlakozott hozzá a Macedóniában született, Belgrádban gépészmérnöknek tanult Josip Bartulovic, akivel azóta is összeköti művészi sorsa.

A tangó a szenvedély tánca. Nem elsősorban a táncosok szoros közelsége miatt erotikus műfaj. Az improvizatív, gyors, majd hirtelen fékezett ritmusú, rendkívül feszes érzéki zene és tánc eredete azért is bizonytalan, mert a bordélynegyedek muzsikusai nem használtak kottát, a dallamok és ritmusok hallás útján terjedtek. Az valószínű, hogy a kubai eredetű habanera műfajból származik. A XIX. század utolsó évtizedeiben az argentin Buenos Aires és a chilei Montevideo bordélyaiban játszották. A századeleji Buenos Aires külvárosi sikátorainak hangulata száz évvel ezelőtt robbant be a párizsi éjszakai életbe.

Az emlékezés és felejtés tánca, az örök érzékeké, amelyek nem öregszenek együtt a testtel. A legmélyebb és legigazibb vágy, a közelségé az ölelésben megvalósul, és tánc közben ölt testet. De a közelség egyben távolságtartás is, ebben rejlik valódi ereje. Az est ezt a férfi és nő közötti játékot mutatja be a tangó arculatain keresztül. Astor Piazzolla művei mellett felcsendülnek a legmelodikusabb tangók, melyeket a Pesti Tangózenekar szólaltat meg. Különlegességük a Magyarországon csak náluk hallható bandoneón, az igazi tangóharmonika, amelyet Vörös Eszter és Radnai Tamás szólaltat meg.