Alkotója, Gintaras Karosas szobrászművész azonban nemcsak erre, hanem az egész szoborparkra is büszke. Az ötlete ugyanis az ő fejéből pattant ki még 1987-ben, amikor 19 éves diákként képzőművészeti tanulmányokra készült. Az elképzelés az volt, hogy egy, a litván főváros központjától mindössze negyedórányi autózásra fekvő erdőben olyan szabadtéri múzeumot hozzon létre, ahol „a természetet kultúrává alakítják, a kultúrát pedig a természetbe integrálják”. Az első művet, egy ma a múzeum logójaként is szolgáló kúpot 1991-ben állították fel, ma viszont már több mint harminc ország kortárs szobrászainak 120 alkotása díszíti, és évente 40-60 ezer látogató keresi fel a parkot, amely a Francia Geográfiai Intézet számításai szerint éppen Európa földrajzi közepén fekszik.

Karosas az első lépéseket még a szovjet korszakban tette meg, és nem volt egyszerű megszerezni a szükséges engedélyeket, bár Mihail Gorbacsov vezetése alatt már nyitottabb volt az ország, könnyebb volt külföldi kapcsolatokat teremteni – emlékezett vissza a kezdetekre a Népszabadságnak a mára számos kitüntetéssel elismert művész. Aztán a vadkapitalizmus idején volt, hogy a földterületre pályázó pénzemberektől kellett megvédeni a múzeumot, amelyet csak jó pár év alatt sikerült elfogadtatni a közvéleménnyel és a művészvilággal is.

Diplomamunkáját például 1993-ban még visszadobták a képzőművészeti akadémián, mert túlságosan radikálisnak tartották a nemzetközi kapcsolatokat építő szobrászt – írta róla a Daile litván művészeti magazin –, ám később maga az iskola ajánlotta fel neki a védés lehetőségét. Így 1995-ben végzett, és ebben az évben került fel arra a húszas listára is, amelyet a The Wall Street Journal a kelet- és közép-európai változásokért legtöbbet tett fiatalokról állított össze.

A szoborparkban ma olyan világhírű művészek alkotásait is látni, mint az amerikai konceptualista, Dennis Oppenheim, aki 1996-ban ajándékozta első, egy gigantikus fotelt formázó művét a szabadtéri múzeumnak, a lengyel Magdalena Abakanowicz vagy az ugyancsak amerikai minimalista Sol LeWitt. Gyarapították a gyűjteményt az Europos Parkasban immár húsz éve rendszeresen megrendezett nemzetközi művészszimpózium résztvevői, így az Európa madár című alkotásával a magyar Szórádi Zsigmond is.

– A művek többsége eleve ide készült – mesélte lapunknak a tisztásokkal tarkított erdőre mutatva Karosas, aki a parkban és a parknak él. Újabb művekre is számítanak, de nem a mennyiséget, hanem a minőséget tekintik elsődlegesnek – fejtegette. Az erdei múzeumban minden évben változik valami, a szobrokat időről időre áthelyezik, mert így is jelezni akarják, hogy a kiállítás nem egyszerűen létezik, hanem él.