Nem kevesebb mint egymillió ember bevonásával végzett kutatást az érzékeny témában a svéd Karolinska Institute, mire megállapították, hogy az íróknak például mérhetően magasabb a hajlandóságuk a szorongásra, a bipoláris depresszióra, a skizofréniára és a toxikomán életformára. Ami még elkeserítőbb: kétszeres eséllyel indulnak az öngyilkossági listán. A művészek általában inkább a mániás depressziós epizódokra fogékonyak. A tudósok tudatosan kerülték az „őrült géniusz” romantikus felfogását, és igyekeztek a mentális zavar és a teremtő hajlam valós összefüggéseire koncentrálni.

Néhány problémás pszichés tulajdonság kifejezetten előny a kreativitás szempontjából – az autisták beszűkült, egysíkú koncentrációja vagy a mániások töretlen hajthatatlansága például. Mint törött prizmán a fényt, egy skizoid elme egészen más megvilágításban láthatja a dolgok megszokott menetét, és alkalmasint remekművet alkothat ebből a felismerésből. Ez elfogadható magyarázat, de mit kezdhet ezzel a pszichiáter? A kutatást vezető dr. Simon Kyaga meglátása szerint maga a tény, hogy a páciens egyes, egyébként betegségével asszociált, kóros tulajdonságait pozitívan értékeljük, új utakat nyithat a kezelésben is.

Szelektív gyógyulás

A konzervatív pszichiátria a maga módján bipolárisan, fekete-fehéren gondolkodik: arra törekszik, hogy visszaállítsa a beteg talán soha nem létezett „normális” elmeállapotát, és minden morbidnak vélt tünetet megszüntessen. A haladóbb gondolkodású szakemberek szerint ehelyett arra kellene törekedni, hogy a leginkább zavaró, a páciens életét hátrányosan befolyásoló jelenségeket kellene kiküszöbölni, és egy kontrollálható állapotot fenntartani, amiben a kreativitás kibontakozhat.

Érdekes aspektusa a kutatásnak a családi viszonyok feltérképezése. Arra jöttek rá, hogy a kreatív foglalkozást választók és művészek között nem feltétlenül magasabb a pszichés problémával küzdők aránya, viszont a családjukban statisztikailag több a mentális betegség. A mélyreható molekuláris genetikai és az agyi eltérések vizsgálata a kutatás biztató iránya. Ilyen irányú vizsgálatokat végez Magyarországon dr. Kéri Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem Élettani Intézetének professzora, akinek egyik előremutató megfigyelése, hogy a közvetlen társas kapcsolatok lehetővé teszik a kreativitás sikeres kibontakozását a mentális zavar rovására.

Kreatív skizo

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a kreativitás a tudatmódosító szerekhez és a skizofréniához hasonló pszichés mechanizmussal működik, mozgósítva a hétköznapitól eltérő, szokatlan asszociációkat, irreális vagy épp szürreális összefüggéseket generálva. MRI-vizsgálatokkal bizonyítható, hogy a kreatív folyamatok során az agy hasonló képet mutat, mint a skizofrén elme: kikapcsolja a gondolatfolyamokat blokkoló, megszűrő receptorokat. Ebben a folyamatban a thalamus végzi a legtöbb munkát, rendszerezve és párosítva az észlelések és tapasztalatok roppant információhalmazait. Egyes feltételezések szerint a cenzúrázatlanul áramló információ új összefüggései csiholják a kreatív szikrát, ami beindít egy alkotói folyamatot. A skizofréneknél ugyanez a parttalan, szűretlen adathalmaz bizarr, torz, zavaró, kínzó gondolatokat eredményez.

Hogy hol a határ őrület és géniusz között? Leginkább sehol. Egy széles demilitarizált zónát képzeljünk el, ahol a gátját vesztett elme fluktuál – jó esetben megmarad a teremtő képzelet birodalmában, rossz esetben a negatív tünetek kerülnek túlsúlyba, ami akár véget is vethet a valódi kreativitásnak.

A konzervatív pszichológia fekete-fehéren gondolkodik - a valóság ennél színesebb