Felszabadító
Arra ébredt, hogy forgótáras kispisztolyt fognak rá. A takarítónő riasztotta a biztonsági őrt, Mondok Árpád ott aludt ugyanis az íróasztalon, hálózsákban. Miért ment volna haza, amikor másnap reggel úgyis várta a sok teendő…
Ez volt a munkamániás Mondok Árpád, a reklámipar fenegyereke. A nagy médiacég ügyvezető igazgatója. Most egy másik ember ül velem szemben: a terapeuta. Nyugodt, kiegyensúlyozott, szemmel láthatóan boldog. Miközben beszél, érzem, hogy engem vizsgál. Aztán be is vallja: ha elnézek oldalra, azon gondolkodik, hogy kellemetlen dolgot mondott-e, vagy olyat, amivel nem értek egyet; és vajon megkérdezze-e, hogy nehéz-e figyelni, vagy inkább ő változtasson valamin.
A terápiáról már csak azért is sokat tud, mert ő maga tizennyolc éves kora óta jár pszichoterápiára. Saját elhatározásból fordult szakemberhez – mint ahogy tizennyolc évesen saját elhatározásból közölte a szüleivel, hogy elköltözik, és önálló életet kezd. Szeretett volna rájönni, hogy ki is ő, és mit akar csinálni. Ekkor ismerkedett meg a mostani párjával. Nem értette, mi hogyan működik. Az emberek miért így reagálnak? Miért mond mást valaki, mint amit érez? Miért tesz mást, mint ami jó neki?
– Választ találtál ezekre a kérdésekre? – vetem közbe.
– Sok mindenre egyre több válaszom van.
Jobban érzi magát. Ez a rövid válasza arra, hogy megérte-e otthagyni a reklámipart, ahol húsz évet dolgozott, egészen idén nyárig. Ugyanazt a kiteljesedést tudja most megélni, mint ott két évtizeden át. Hullámokban járt pszichoterápiára, amikor olyan élethelyzetekbe került, amelyekre nem talált megoldást. Ma már ugyanezért mások járnak hozzá. Önismeretet tanult Árpád a küzdősportban is. Tizenhárom éves kora óta gyakorolja a shotokan karatét: az értelmiségi karaténak is becézett sport lényege, hogy a saját testét úgy kell fegyverré tennie, hogy közben nem érintheti meg a másikat.
Összpontosítás és ellazulás, akárcsak a meditációban, amelyet azóta is végez. Az önismeretet és mások megismerését a munkájába is beépítette – ezt már Balog Olga, a MediaCom ügynökség kereskedelmi igazgatója meséli. Tizennégy éven át dolgozott együtt Mondok Árpáddal, aki sosem volt a klasszikus, öltönyt viselő üzletember (megnövesztette a haját, tornacipőt hordott), Olga szerint azonban ennek semmi köze a váltáshoz. Mint felidézi, a „szakmán kívüli” érdeklődésből jelentős előnyre tettek szert a kollégák is, akiknek Árpád különféle képzéseket javasolt. Ha valaki hülyeséget csinált, ezt meg is mondtam akkoriban – ismeri be Mondok Árpád. Ami, lássuk be, az üzleti életben nem túl jó fogás.
Sok indulat bújik meg benne, és ezt feldolgozni ugyanúgy a terápia részévé vált. Az önuralom, az önismeret már akkor jól jött neki, amikor a médiaiparban kellett embereket irányítania. Mára csak magát irányítja. Maradt a folyamatos tanulás és tapasztalás. Nem érzi úgy, hogy révbe ért, inkább úgy: eddig egy csatornában haladt, és most kiért a nyílt tengerre. Vagyis inkább kijutott a révből. Világosan látta az utóbbi években, hogy az ő jövője a terápiás munka. Tavaly nyáron már jelezte a főnökeinek, hogy máshol szeretné folytatni; az utolsó napot az irodában ez év júliusában töltötte. Péntek este hazament, és hétfőn már nem ment be. A budapesti Anahata Központot (ez szanszkrit nyelven szívközpontot jelent) a párjával, Vernyik Ilona jóga- és tánctanárral egy éve alapította, s ma már vannak egyéni ügyfelei.
A norvég Gestalt Intézet képzésében végzős (negyedéves), így egyelőre Gestalt-terapeuta-gyakornoknak számít. Éveken át tudatosan készült az új életére – véli Papliczky Pál, aki több mint húsz év médiaértékesítés után szintén váltott, és ma már pénzügyi tanácsadó. Komoly, logikusan gondolkodó fiatalembernek ismerte meg Mondok Árpádot. Noha a szakma különcnek tartotta őt, annyit mindenki elismert, hogy nagyon érti a reklámipar csínját-bínját. Papliczky Pált legfeljebb az lepte meg, hogy egy ügynökség csúcsára jutott, és akár nemzetközi karriert is befuthatott volna, mégis más utat választott. A váltások sosem álltak távol Árpádtól. Zenei általános iskolában kezdett, és az Operaház gyermekkórusába is bekerült, ám ennek a pályának a mutálás vetett véget.
Átnyergelt egy francia tagozatos osztályba – és mi sem természetesebb, mint hogy a gimnáziumban már matematika–fizika tagozatra járt. Informatikát tanult a Kandó Kálmán Főiskolán, amikor azonban kiderült, hogy ott a paksi atomerőmű számára képeznek szakembereket, rögtön továbbállt. Ekkor jött az első szerelem, a médiaipar. Egy hirdetésben franciául tudó, a reklámok és a kommunikáció iránt érdeklődő embereket kerestek: Árpád jelentkezett, és az Infomedia nevű cégnél találta magát. A francia reklámpiacot tanulmányozta, és hamarosan csoportvezetővé avanzsált. Innen a Zenith médiaügynökséghez került, és nemzetközi reklámügyintéző végzettséget is szerzett.
A következő állomás a Media Com ügynökség volt: egy garázsban indultak hat emberrel. Végül tizenhat évet töltött a MediaComnál, megalapította a horvátországi irodát, és az ügyvezető igazgatói posztig vitte. Mindig is bohém külseje volt, ami az üzleti életben szokatlan – emlékszik vissza B. Csejtei Ildikó, a TV2 marketingigazgatója –, de kiválóan átlátta a médiapiacot, és nagyon kreatívnak bizonyult. Ildikót néhány éve még meglepte volna a váltás, ám később a reklámpiacon is elterjedt a híre, hogy Mondok Árpád alternatív dolgok iránt érdeklődik. Nem a végigdolgozott éjjelek és nappalok hiányoznak az egykori reklámszakembernek, hanem a kollégák. Az emberek. Igaz, a munkájának éppen ez a része maradt meg a terápiás központban: az emberekkel törődés.
Sikerorientált menedzserként Árpád nem véletlenül választotta a Gestalt-terápiát, amely –az eredményességi mutatók alapján – a leghatékonyabb terápiák közé tartozik. Sikerélményként él meg minden egyes alkalmat, amikor leül valakivel, aki megbízik benne annyira, hogy feltárja előtte a gondjait. Hogy nehéz az elválás, nehéz gyászolni vagy párt találni, igazán megélni az intimitást, vagy hogy éppen látomásai vannak. Bármit kész felfedezni, ha arra viszi az ügyfél útja. Az Anahata Központban biztosan nem fog hálózsákban aludni. Szabad lett. A hozzá fordulóknak is ezt szeretné megadni.
Névjegy
Mondok Árpád Budapesten született 1971-ben. Az apja lakatos, az anyja fodrász, a húga hirdetési menedzser. Húsz évig a reklámiparban dolgozott, legutóbb a Media Com ügyvezető igazgatójaként. Most végzős a norvég Gestalt Intézet képzésében, az általa alapított budapesti Anahata Központban Gestalt-terapeuta-gyakornok. Nagykovácsiban lakik a párjával, valamint tíz- és tizennégy éves fiaival.
