Húsz tunika a pápának
A jelmezkivitelező tehetségét már Hollywood is elismeri. A héten Los Angelesben kreatív Emmy-díjat kapott a harmincnégy éves szakember a Borgiák című amerikai televíziós sorozatban nyújtott munkájáért. A szakmát volt kitől megtanulnia: apai nagyanyja az 1960-as évektől a Mafilmnél dolgozott jelmez-kivitelezőként, és olyan alkotások öltözékeinek elkészítésében-beszerzésében segédkezett, mint a Szindbád vagy a Fekete város. Ugyancsak a Mafilmnél dolgozott Gábor apja is mint jelmezkivitelező, később édesanyja is ezt a munkát választotta. Gábor kicsi kora óta bejárt a forgatásokra, díszletek és jelmezraktárak között nőtt fel.
– Gyerekként rohangáltam a Família Kft. forgatásán, az Angyalbőrben című sorozatban egy kisebb szerepem is volt. Az egyik tiszt fiát alakítottam, és gyakorlatoznom kellett a többi gyerek szereplővel – emlékszik vissza. Programozónak készült, de hamar rájött, az informatika nem az ő világa. Két évig dolgozott egy grafikai stúdióban, majd csatlakozott apja családi vállalkozásához. Úgy gondolta, ha elég pénzt gyűjt össze, saját grafikai stúdiót nyit. A jelmezek világa viszont nem eresztette, maradt a cégnél.
Első komolyabb megbízása az Argo volt, a magyar akcióvígjátékhoz már magabiztosan kereste fel a filmbéli gengszterek ruhatárához szükséges varrodákat, rövidárust, cipészt, kesztyűst és kalapost. 2005-ben Gábor apja tragikus hirtelenséggel meghalt. A fiúnak nem volt más választása, a családi cég élére kellett állnia. – Beleestem a mély vízbe.
Huszonöt éves voltam, viszonylag kevés tapasztalattal, míg az alkalmazottaim már húsz-harminc éve a szakmában dolgoztak – meséli Gábor. A Borgiák sorozat munkálataihoz a második évadtól kérték fel. Felettese a nála jóval idősebb olasz jelmeztervező Gabriella Pescucci volt, vele együtt válogatták ki az anyagokat. Bár Budapesten a filmbéli reneszánsz kosztümökhöz minden „hozzávaló” beszerezhető volt, cérnát mégis Olaszországból rendeltek, mivel a hazai műszálassal ellentétben az pamutból készül. A jó munkához korán kellett kelni: Gábor és munkatársai éjjeli kettő-fél háromra utaztak le az etyeki Korda Stúdióba, hogy előkészítsék a páncélokat, csizmákat, nadrágokat és sisakokat. Negyedóra múlva már érkeznek is a statiszták, akiket viharos gyorsasággal kellett öltöztetni.
Az egyik teremben a francia katonák, a másikban a pápai hadsereg, a harmadikban pedig a Borgia család nagy ellensége, Katarina Sforza emberei öltötték magukra a ruhákat. Hajnali hatkor a középkori harcosok autóbuszra ültek, hogy leutazzanak a csatamezőre, Vál község határába, ahol a kellékesek kardokat, dárdákat és pajzsokat adtak a kezükbe. Rohanni mégsem kellett, Gábor minden lépést pontosan kiszámolt. Gondok persze így is adódtak. Az V. Sándor pápát alakító Jeremy Ironsnak hozzávetőlegesen húsz tunikát kellett készíteni, mivel a forgatás során a földig érő ruha könnyen bepiszkolódott, az akciójeleneteknél pedig véres lett.
Az egyházfő lányát, Lukrécia Borgiát alakító Holliday Grainger ruháiból már elég volt egy-egy darabot varrni, a ruhák elkészítése viszont két hétig is tarthatott. Minden szem gyöngynek és apró varrásnak a helyén kellett lennie. – A pápa lánya fiatal úri hölgy. Mégsem hordhatja ugyanazt a ruhát két különböző bálon – fejtegeti Gábor. Az Emmy-díjkiosztón való részvételét Gábornak két héttel korábban le kellett mondania, közbejött egy megbízás. Már aludt, mikor barátja, Kiszelly Gábor a Borgiák speciális effektusokért felelős szakembere SMS-t küldött neki. Az üzenet rövid volt: „Nyertetek!” Gábor nem számított rá, hogy Pescucci mellett ő is Emmyt fog kapni, a Borgiák már kifutó sorozat, nem készül belőle több epizód. Hogy a díjátadóra nem utazott el, nem sajnálta. Feszélyezve érezte volna magát egyedül, szmokingban a vörös szőnyegen. A Borgiák amúgy is csapatmunka volt.
