Behatoló az intimszférában
A legtöbb büntetőügy hétköznapi esetnek tűnik, de roppant furcsa, különös, sokszor vicces figurákba botlottam – meséli Daniel Glattauer. Az osztrák sikerszerző, a Gyógyír északi szélre című e-mailes szerelmes regény és annak folytatása, A hetedik hullám írója nem véletlenül beszél a tárgyalótermek világáról. Húszéves újságírói pályafutásának kezdetén jó ideig bírósági tudósítóként dolgozott. S ebből a közegből származik legújabb regénye, az Örökké tiéd ötlete is.
Glattauer sok rajongója csalódással fogadta, hogy kedvencük ezúttal nem szerelmes regénnyel, hanem pszichothrillerrel jelentkezett. – Szándékosan kerestem más műfajt, el akartam kerülni, hogy egy bizonyos címkét rám aggassanak. Semmi bajom a szerelmi történetekkel, de nem vagyok egytémás szerző – mondta a lapunknak Bécsben adott interjúban.
Az Örökké tiéd a zaklatásról szól. Főhőse, Judith, egy bécsi lámpabutik tulajdonosa megismerkedik egy ideálisnak tűnő férfival, a kapcsolat a kezdeti fellángolás után azonban terhessé válik. Judith szakít partnerével, de megszabadulni mégsem tud tőle. A férfi láthatatlanul a nyomában marad, s az őrületbe kergeti. A nőnek sikerül visszajönnie a való világba, hogy leleplezze a zaklatót s annak ijesztő titkát.
Glattauer régóta tervezi, hogy ír a zaklatásról. Bele is kezdett a regénybe, de egy időre félrerakta. A zaklatási ügyek azért érdekelték, mert ezek szerinte sosem úgy csapódnak le, mint a szokványos bűnesetek. A külvilág számára nem egyértelmű, hogy az áldozat miért áldozat, s a zaklató miért gonosztevő. Hiszen az utóbbi csak maileket vagy SMS-üzeneteket küldözget. A közgondolkodásban az sem tudatosul, hogy a zaklatás a pszichoterror egy fajtája. – A hétköznapokban gyakran találkozunk rámenős figurákkal, akiket aztán sikerül lepattintani. Nos, a zaklató jóval rosszabb, az áldozat úgy érzi, hogy „támadója” egyre beljebb jut az intimszférájába. – Egy zaklatási ügyben az átláthatatlanság és a megfoghatatlanság miatt rengeteg feszültség halmozódik fel, engem az érdekelt, hogy az áldozat hogyan birkózik meg vagy hogyan nem tud megbirkózni a rá nehezedő nyomással – mesélte az 53 éves szerző. Szerinte férfiak és nők különbözőképpen élik meg a zaklatást, az utóbbiak sokkal sebezhetőbbnek, kiszolgáltatottabbnak érzik magukat.
Az egykori újságírónak is vannak olyan női rajongói, akik a zaklatás határán mozognak. Mindegyik e-mailekkel bombázza, az egyikük egyszer részletesen leírta Glattauer bécsi lakását, de a szerzőt állítása szerint ez a „behatolás” nem ijesztette meg. A baráti köréből viszont tud zaklatási ügyekről, ezek általában apróságokkal kezdődtek, majd egyre terhesebbé váltak, hogy aztán álmatlan éjszakákkal folytatódjanak. A szerző azt mondja, hogy az Örökké tiédben szándékosan hagyta elmosódva a határt Judith lázálmai és a valóság között. – Ju dith is nehezen tudja megértetni a környezetével, hogy üldözik. A családtagok és a barátok a zaklatóban egy kedves, figyelmes férfit látnak, aki úgymond csak segíteni próbál a környezetétől egyre jobban elszigetelődő nőn.
Az Örökké tiéd filmszerűen megírt könyv, az olvasónak az a benyomása, hogy hollywoodi thriller pereg a szeme előtt. – Képekben gondolkodom, és képeket is írok meg – mondta Glattauer, de mégsem bízik annyira magában, hogy forgatókönyvet írjon regényéből, amelynek a megfilmesítési jogát már meg is vették.
Glattauer legelső regénye még mindig a fiókja mélyén hever, mint mondja, örül, hogy azt mindegyik kiadó elutasította. A Die Presse, majd a Der Standard publicistája első sikerét unokaöccséről, Theóról írt könyvével aratta, Theo felcseperedését a Der Standard olvasói is követhették a szerző glosszáiban. Több könyv után a nagy sikert a 2006-ban megjelent Gyógyír északi szélre hozta, amelyben az olvasó a két főhős, Emmi és Leo szerelmét elektronikus üzenetváltásaik révén követheti nyomon. – A közelséggel és a távolsággal való játék lehetősége fogott meg. Az, hogy a véletlen hogy hoz össze a virtuális világban két embert, akinek a való világban zajló életét csak az e-mail váltásból ismerjük meg – magyarázta. Az öntudatos, gyakran pimasz Emmi alakját tíz nőismerőséből gyúrta össze. Leo pedig szándékosan lett rendkívül érzékeny alkat, a szerző semmiképpen sem akart egy machotípust szerepeltetni. Glattauer szeret úgy írni, hogy akár ő is lehetne az általa megírt figura. Így volt ez egy tíz évvel ezelőtt megjelent regényében, amelyben egy gyilkos bőrébe bújt bele.
Azt, hogy a Gyógyír északi szélre, majd folytatása, A hetedik hullám ilyen bombasiker lesz, s a kettőből világszerte több mint hárommillió példányt adnak el, álmaiban sem gondolta. Igaz, amikor a Gyógyírt megmutatta a feleségének és a barátainak, a reakciók nem voltak szokványosak. A kiadónak is tetszett, de a semmiből lecsapó sikerlavinával senki sem számolt. – Talán a suttogó propaganda segített, az, hogy az emberek elkezdték egymásnak ajánlani – mondta Glattauer. Maga is csodálkozott, hogy az internet korszakában előtte senki sem írt e-mail regényt. A harmadik rész megírását az elkövetkező tíz évben kizárta, bár eleinte abban sem volt biztos, hogy Emminek és Leónak kellene adnia egy második esélyt, de az olvasók lényegében kikövetelték. S ki tudja, mikor landol a postafiókjában véletlenül egy olyan mail, amely inspirációt ad egy újabb fellángoláshoz.
