Kirúgás

Mert nekem ez fontos – mondja Makó Klaudia, aki ingyen nyújt jogi tanácsokat bajba jutott munkavállalóknak. Naponta egy-két órát e-mailekre válaszol, a bonyolultabb eseteket félrerakja, és később beleássa magát; ha valaki kéri, személyesen is találkozik vele. Jól kell beosztani az időt – vonja meg a vállát a harmincéves ügyvédnő.

Előre mentegetőzik, hogy ez hülyén hangzik majd, de ő hisz abban, hogy valamit vissza kell adnia a társadalomnak. Ha már ügyvéd lett, ne csak a fizetős ügyfeleknek segítsen. Rögtön a jogi egyetem után keresgélni kezdett, így talált rá a Munkahelyi Terror blogra. Felvette a kapcsolatot az oldal szerkesztőjével, és azóta is ingyenes jogi tanácsokat ad. Bárkinek, akit a munkahelyén kihasználtak, kirúgtak, megaláztak. Gyakran nemcsak jogi, hanem egyéb problémákat is megbeszélnek vele az ügyfelek.

Ma már nem olvassa el, milyen kommenteket írnak a blogra beérkező panaszos levelek alá, mert csak elvenné a kedvét az egésztől. Míg sokakat nem jelentenek be a munkaadók, aztán ki sem fizetik őket, vagy mondvacsinált okokkal elbocsátanak – mások ezen gyalázkodnak. Klaudiát főként az háborítja fel, ha egyébként is kiszolgáltatott (például fogyatékkal élő) emberekkel történik igazságtalanság.

Igenis lát jövőt az ingyenes tanácsadásban Makó Klaudia. A Munkahelyi Terror blogból „nőtt ki” a Civilekkel a Munkahelyi Terror ellen Közhasznú Egyesület, amelyet két társával – Király Tamás jogásszal és Péter Andrással, a blog szerkesztőjével –együtt alapított. Itt már mer nagyobbat álmodni: ha elegen csatlakoznak hozzájuk, a munkavállalók érdekvédelmén túl az álláskeresésben, az önéletrajzírásban vagy a továbbképzésben is segít majd az egyesület. Persze továbbra is térítésmentesen.

„Diplomásan minimálbérért dolgozom. Nincs nálunk se meleg víz, se fűtés, se mikró, se hűtő. Nem használhatjuk a szabadságunkat, túlórázni kimondatlanul kötelező. (…) A főnököm két évet ült börtönben sikkasztásért, és bár el van tiltva a közügyektől, sikerült lepapíroznia, hogy visszajöhessen és közügyeket láthasson el, illetve néha üres papírokat írat velünk alá.”

Bükkzsérc

Az ezerfős Bükkzsércen az édesanyja egyedül nevelte a hat testvért. Vagyis nem teljesen egyedül: a legidősebb testvérként Klaudia is részt vállalt két húga és három öccse gondozásában. Az anyja különféle munkákkal kereste a kenyerét, többnyire a vendéglátóiparban – ahol középiskolás korától kezdve nyaranként Klaudia is dolgozott, hol felszolgálóként, hol pénztárosként, hol egy lángossütőben. Nosztalgiával gondol vissza erre az időszakra, a nehézségekre már nem emlékszik.

Miután Egerben leérettségizett, kezdődött a budapesti kaland. A családból Klaudia az egyetlen, aki a fővárosban él. A jogi egyetem alatt nyaranta sem ment haza, irodai munkákat vállalt, és középiskolásokat készített fel az egyetemi felvételire. Még a gimnázium alatt mesélt neki valaki a jogi pályáról, és ő már tudta is, hogy ezt fogja csinálni. Bevallja, hogy tetszettek neki a külsőségek is: a bíróságon hordott talár, a név elé biggyesztett doktori cím.

Ügyvédjelöltnek vették fel egy irodába az egyetem után. Azonnal megtetszett neki a munka, de érezte, hogy valami mást is szeretne csinálni. Rövid szünet következett, megszületett a lánya, és a szülési szabadság után immár egy másik ügyvédi irodába – a jelenlegi munkahelyére – tért vissza.

Noha Klaudia egyedül neveli a lányát, jó a kapcsolata a gyermek apjával. A testvérei már önállóan is megállják a helyüket. Ritkán látják egymást, a család a mai napig Bükkzsércen és a környékén él. A húga szociálpedagógus, a többiek egyelőre tanulnak; a legkisebb testvére tizenöt éves.

„Az milyen, hogy egy neves budapesti két tanítási nyelvű gimnáziumban az igazgató úgy rúgta ki a helyettesét, a két tannyelvű program országosan elismert megalapítóját, hogy a tanárnő éppen az órájára ment a szünet végén, az igazgató behívta az irodájába, és a kezébe nyomta a felmondását, majd mehetett órára? Az utolsó tanítási napját május végére tették, még a tanévet sem fejezhette be.”

Érzelmek

Mélyen megérintik az ügyfelek problémái. Néha talán túl mélyen is – siet hozzátenni, hogy meg kell tanulnia jobban eltávolodni mások bajaitól. Ma már éppen ezért nem vállal büntetőügyeket, ezekbe végképp beleélte magát. Megviselik persze a munkahelyi gondok is. Előfordult, hogy a felettese megütötte a munkavállalót, jó néhány esetben szexuális zaklatás történt, és volt, hogy lopást próbáltak rákenni az alkalmazottra. Mindmáig emlékszik a frissen elvált, egyedül maradt anyára, akit a kirúgáskor megfenyegettek, hogy írja alá a papírt a közös megegyezésről.

Sosem fogy ki a reményből Klaudia. Bízik benne, hogy a Civilekkel a Munkahelyi Terror ellen Közhasznú Egyesületet a tagdíjakból és a támogatásokból sikerül majd működtetni. Egyelőre csak ketten vannak jogászok, de meggyőződése, hogy országszerte dolgoznak olyan lelkes ügyvédek, akik havonta legalább néhány órát rászánnak az ingyenes tanácsadásra. Hisz abban, hogy idővel a taglétszám is növekszik, ezért is határoztak meg alacsony (évi 2500 forintos) tagdíjat.

Segíteni így sem mindig sikerül. Olyan agyafúrt – a munkaadót képviselő – ügyvédkollégával találkozott a minap Makó Klaudia, aki addig húzta az időt, míg a végén kicsúsztak a határidőből: a felmondást már nem lehetett megtámadni. Néha hosszú leveleket kap, amelyeken látszik, hogy az illető csak elmesélni szerette volna a gondjait. S megesett az is, hogy valaki azért fordult vissza az ajtóból, mert azt hitte, hogy férfi ügyvéd fogja várni – és ennek hangot is adott.

Ügyvédjelöltből az idén lett egyéni ügyvéd, most kezdi elárasztani a munka, a tanácsadásról azonban nem akar lemondani. Ha „csak” ügyvédként dolgozna, és nem foglalkozna a munkavállalók jogvédelmével, hiányérzete lenne. Visszajelzéseket is kap, igaz, felettébb ritkán. Amúgy sem vár köszönőleveleket, pláne olyan ügyfelektől, akik csupán kölcsönszámítógépről tudnak írni. A legnagyobb köszönet az, ha másoknak is megtaníthatja: álljanak ki az igazukért.

Névjegy

MAKÓ KLAUDIA 1983-ban látta meg a napvilágot Mezőkövesden, tizennyolc éves koráig a szülőfalujában, Bükkzsércen élt. 2007-ben végzett a budapesti jogi egyetemen. Főállásban ügyvéd, 2009 óta ingyenes jogi tanácsokat ad a Munkahelyi Terror blog oldalon. 2011-ben létrehozta a Civilekkel a Munkahelyi Terror ellen Közhasznú Egyesületet: olyan pro bono ügyvédi hálózatot szeretne kialakítani, ahol a rászorulók ingyenes, hatékony jogi segítséget kaphatnak. Három és fél éves lányát egyedül neveli.