A montenegrói nagykövetség alatt található Espresso Embassy vezetője nem baristaként kezdte ugyanis az életútját, hanem jogászként – mint édesapja, idősebb Várady Tibor korábbi jugoszláv miniszter, egyetemi professzor. Az ifjabb Várady már tíz éve, az egyetem befejezésekor tudta, hogy nem a klasszikus jogi pályát akarja befutni. Először a Védegylethez került, ahol különböző civil akciókkal igyekezett erősíteni a környezetünkért viselt felelősségtudatot. Közben már kapcsolatban állt a nemzetközi Humanista Mozgalommal, és mivel e körökben itthon neki voltak leginkább politikai ambíciói, a Humanista Párt elnökévé választották.

Négy évvel ezelőtt a humanisták és a Lehet Más a Politika közös listáján megpróbált bejutni az Európai Parlamentbe – sikertelenül. Idővel azon vette észre magát, hogy életének egyre kisebb részét teszi ki a politika, erősödik viszont egy új vonal. A kávé iránti szeretete. Gondolatban kialakított ugyan egy romantikus kávéházképet, de azért első lépésként beiratkozott egy barista tanfolyamra.

– Az egyik dolog, amit a kávétól reméltem, a gyors visszacsatolás, amit az ember kap egy gondosan elkészített kávé után – magyarázza a harmincnégy éves kávémester, aki jó kapcsolatot ápol a külföldi kollégákkal is, és sokat tanul tőlük. A brit fővárosban felkereste Gwilym Davies világbajnok baristát, aki egy piacon üzemeltette akkoriban logó nélküli kávézóját.

Amikor a bemutatkozás után közölte Daviesszel, tudja róla, hogy anarchista, ott helyben megköttetett a barátságuk. Innen a nálunk még szokatlan szemlélet is: londoni kávézók egy része bevezette Davies találmányát, a Disloyalty Cardot, vagyis a hűtlenségi kártyát. A rendszer lényege, hogy akkor jár ingyen a hetedik kávé, ha előtte másik hat elfogyasztását hat különböző hely pecsétje igazolja. Végzett baristaként Tibor az egyik budapesti dizájnboltban üzemeltetett kávéspultot. Közben filterkávé kategóriában országos bajnok lett, a melbourne-i világbajnokságon hatodik.

Az ausztráliai nagyvárosban harmadik helyet ért az AeroPress-féle kávékészítésben nyújtott teljesítménye. Ez utóbbi technika egy hengerben összekevert víz és kávé keverékét jelenti, amit aztán, egy dugattyút lenyomva, légnyomással préselnek át egy papírfilteren. A különböző kávékészítési módok, a sokféle etióp és kolumbiai gyümölcsös ízű kávékülönlegesség zavarba hozhatja a laikust, de Tibor mindenkinek azt javasolja, kérje bátran azt, amit mindig szokott.

A barista dolga, hogy az élmény a lehető legjobb legyen. – Van igazság abban, hogy azért rakunk tejet és cukrot a „hétköznapi” kávékba, mert azok önmagukban rossz ízű, keserű folyadékok. Ez nem jelenti azt, hogy tejellenesek lennének a baristák – meséli az Újvidéken született Várady Tibor, aki otthon a filteres hosszúkávét részesíti előnyben. Ha a népszerű ital igazi ízére vagyunk kíváncsiak, természetesen feketén kell inni. A presszót forrón, a kávé rétegződése miatt fogyasztás előtt kicsit megkeverve érdemes kóstolni. Ezzel szemben a hosszúkávénak jót tesz, ha hűlhet egy picit.

– Időt kell hagyni neki, hogy megnyílhasson az ember előtt – magyarázza a mester, akinek a latte art, azaz a tejöntés művészetét is el kellett sajátítania. A dizájn és a minőségi kávé – amelyet gondosan megválasztott ültetvényekről szereznek be – önmagában nem elég. A víz minősége ugyanilyen fontos, ahogy tejből is csak frisset használnak. Tartós szóba sem jöhet, a lényeg a pontosság és az összhang. Ahogy az alapanyagok mennyisége, úgy az is dönt egy kávé sorsáról, hogy az őrleményen hány másodpercig folyik át a forró víz. Ezért van, hogy a legjobb alapanyagokból készült kávét is el lehet rontani akár az utolsó pillanatban is. A saját kávéházról szőtt álmai megvalósultak az Arany János utcában. A terveit firtató kérdésre nehezen jön válasz. – Az ötéves terv a húszéves terv kitalálása – böki ki végül. Majd egy halvány mosollyal elismeri: ez elég politikusi válasz volt.

FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS