– Csak a nagyon szép gombokat kedvelem – mondja zuglói gombkészítő műhelyében Massányi Kinga, aki immár egy gombmúzeumot is berendezett a pinceszinten. A negyvennégy éves vállalkozónak a nagyapja által 1931-ben alapított kisüzem dokumentumait felkutatva, a régi masinákat előszedve támadt az ötlete, hogy a gombosdinasztiának emléket állít. Ennek munkálataiba most már negyedik generációként Kinga gyermekei is bekapcsolódtak.

– Amikor megszülettem, nagyapám és apám működtette az üzemet – idézi fel a gyermekkor zakatolástól hangos, de azért édes éveit a Massányi Művek vezetője. – Lehet, hogy az első szavam nem is az volt, hogy apa vagy anya, talán inkább azt mondhattam, hogy bucni – meséli. Akkor még Bucni Kft. volt a családi cégük neve. A bucni a fémalj és a gomb felső része együtt, amit aztán bevonnak általában textíliával vagy bőrrel. Hagyományos csont- vagy műanyaggombokkal mi soha nem foglalkoztunk. S lehet ugyan gombfocizni a bucnival is, de gólt lőni vele nagyon nehéz.

A bevonható bucni a modern divat találmánya, az angliai Dorsetben kezdték gyártani a múlt század elején. A múzeumi szinten még látható az a koptató fadob, amelybe azért tették a fémszerkenytűt, hogy az éles szélek lekopjanak róla. A bucniban, melynek aljára fület illesztenek, az a jó, hogy be lehet vonni. Ezt a lehetőséget ragadta meg a divat, s elárasztotta a textilipart az újfajta gombtalálmánnyal.

Mellesleg ez lett a szerencséje a nagypapának, Massányi József esztergályosnak is, aki a Garam-völgyi falucskából, Zsitvakenézről érkezett Magyarországra, és gombokkal kezdett kereskedni. Aztán rájött, hogy jobban lehet vele keresni, ha gyártja is azt, amit el szeretne adni. Jól ment a bolt, épített egy házat. A cérnázógép, amely ma is működik, az ő találmánya, előtte senki nem készített ilyet. A család viszonylag szerencsésen átvészelte a háborút. Az államosítást már nem, a földszinti gombüzembe a hatalom órásokat telepített. A nagypapa is szerette a művészeteket, színházba járt, nagy könyvtára volt, kedvelte a festészetet. Kortárs festők képeit kezdte gyűjteni. 1949-ben az Irodagép Ipari Vállalatnál helyezkedett el, esztergált, szerszámot készített öt éven át, miközben azon törte a fejét, hogyan szerezhetné vissza üzletét. Sikerült egy excenter préshez jutnia, újraalkotta a szerszámokat. Amikor 1954-ben visszakaphatta az ipart, az addigi légópincében indította újra a gombgyártást. Az órások a rendszerváltásig uralták a „kulákcsalád” földszintjét.

Kinga apja szerszámkészítő szakoktató volt, később gépészmérnök lett, és az 1960-as évek végén vette át az üzemet. Nem jártak Mercedesszel, a papa ügyelt rá, hogy ne legyen rongyrázás. Sokat kirándultak, bejárták Magyarország tájait, végigmentek az Országos Kék Túra útvonalán. A zuglói gombmúzeumban ott van az a rádió, amelyen a nagypapa hallgatta a Szabad Európát, de nem volt otthon folyamatos politizálás. – Belesimultunk a rendszerbe, ami nem a mienk volt. Az iskolában én lettem „a maszek lánya”. Apám jót derült, amikor intőt kaptam egy kérdésért. Nem akartam megérteni, miért van az, hogy a szovjet gazdaságban a vásárlók csak anynyit vesznek a boltban, amennyire éppen szükségük van. Miért nem akarnak tartalékolni? – tudakoltam a tanáromtól.

A tolakodó kérdés ellenére is a „maszek lánya” elvégezte az iskoláit. Szakközépben érettségizett, majd fényképésznek tanult. Két lánya és fia születése után a Janus Pannonius Tudományegyetem művelődésszervező és az ELTE magyar szakán végzett, aztán meg a Bálint György Újságíró Iskola felsőfokú szakának elvégzése után szabadúszóként írt a 168 Órának, a Népszavának, a Diéta és Fitnesz Magazinnak, a Könyvhétnek és lakberendezési újságoknak. Jelenleg a Divatmarketing lapba ír szakcikkeket. Az újságíró karrier akkor tört meg, amikor az apa, Massányi Tamás azt kérdezte a lányától: átvenné-e az üzletet?

A ruhagyárak privatizációja miatt Massányi Tamás úgy döntött, abbahagyja, és a lányára bízza a halódó, vergődő céget. Kinga – volt férje segítségével – újra pozicionálta a céget a piacon. Az online világ beköszönte után új lehetőségek nyíltak. Ami az idősebb Massányinak idegen terület volt, a következő generáció mozgékonyabbnak bizonyult a virtuális piactéren is. Kingáék új területre merészkedtek, méghozzá sikerrel: meghódították a jelvények és a hűtőmágnesek piacát. A bucni mellett jelenleg kitűző- és hűtőmágnes gyártással foglalkoznak.

A múzeum –mely a szigorú feltételek miatt valójában ipartörténeti kiállítóhely – 2012 szeptemberében nyitott. Massányi Kinga sok időt töltött a levéltárban, és apja halála után szortírozni kezdte a pincében-padláson felhalmozott holmit. Az öreg masinák a MÉH-ben kötöttek volna ki, azt pedig sehogy sem akarta.

– Apám nem volt ennyire nosztalgikus alkat, engem jobban megmozgat a családi mítosz – magyarázza Massányi Kinga. Ősztől múzeumi kreatív játékokkal bővítik a kínálatot. Közben rendületlenül gyártják a bucnit. Mellette irodalmi színpadot működtetnek, felolvasóesteket tartanak. Maguk tervezik a díszletet és ruhákat, és persze fenn akarják tartani a hagyományos bucnigyártást. Emellett Kinga folyamatosan képzi magát, most épp webdizájnt tanul.

A műhelyben, a teraszon, a kertben mindenütt fénylik a bucni, nincs benne semmi meglepő, hogy egy nagy kádat is megtöltöttek a különös alkatrésszel. Művészet és praxis természetes egyensúlya jellemzi a család életét. Massányi Kinga nagyobbik leánya zenetudományt tanul a Bécsi Egyetemen, de anyja szólítására azonnal hazatér, s beáll jelvényeket és kitűzőket csomagolni a kicsiny üzemben. Újságírógyakornok fiának ujjáról sem esik le a gyűrű, ha dolgozni kell. Van egyébként aztán az irodalmi élet pátyolgatása és a művészi ambíciók mellett a vállalkozás vezetőjének olyan hobbija is, mely inkább a kemény kihívások világába vezet. Hogy a fiatal édesanya szereti a sportot, azon belül is különösen a futást, abban nincs semmi különös. A futásnak azt a fajtáját részesíti előnyben, amely 2500 éve – a maratoni csata óta – lelkesíti a hosszútávfutás híveit. Massányi Kinga 2001 óta nyolcszor futotta végig a maratoni távot, de az is megesett, hogy egy nap alatt elbiciklizett Bécstől Budapestig. Nem esik messze az alma a fájától, mondhatnánk, hiszen a gombműhely-alapító nagypapa is sportolt. Focizott a Vasasban, az NB I-ig jutott, de egy meccsen térden rúgták. A sérülésből nem gyógyult fel, de a foci és a sport szeretetét megőrizte. A síelést is kipróbálta, később horgászni kezdett. Tihany egyik legszebb telkén, a stégen a híres dalszerző, G. Dénes György – művésznevén Zsüti – volt pecázásban a társa.

A gombművész unoka sem hanyagolja a mozgást. Hatszoros Iron Man, s itt a teljesítmény még inkább tekintélyt parancsoló, mert 3800 métert úszva, 180 kilométert kerékpározva, maratoni futással kiegészítve kell megtenni. Hogy meghökkentse barátait, ismerőseit, s főleg, hogy megnyugtassa önmagát, tavaly megmászta Afrika legmagasabb hegyét, a Kilimandzsáró 5895 méteres Uhuru csúcsát.

A Massányi Művek nem engedi a lazítást. Nincs olyan, hogy valaki késve vagy nem fizet. Az üzletnek rendben kell lennie, vallja a gombos hegymászó. Ha a partnerek azt látják, hogy a teljesítmény tiszta, a minőség állandó, a határidő pedig szent, akkor töretlen a bizalom.

Névjegy

MASSÁNYI KINGA 1968-ban született Budapesten, három gyermek édesanyja, magyartanárként és művelődésszervezőként végzett. A Massányi Művek tulajdonosa, vezetője, a zuglói Gombmúzeum létrehozója. Maratonfutó, hatszoros Iron Man, s a Kilimandzsáró meghódításával belekóstolt a magashegyi mászásba is.