Háromszínű nyilak az égen

A háromszínű nyilak parádéjával nemigen lehet betelni: a legendás olasz műrepülő-kötelék először 2000-ben mutatkozott be hazánkban, hétvégi, kecskeméti fellépésük immár a hatodik magyarországi bemutatójuk lesz. Védjegyük, hogy az elképesztő figurákat zöld, fehér és piros füsttel színesítik.

A műrepülő-alakulatba bejutni komoly teljesítmény, s az előmenetel is szigorúan tradíciók alapján zajlik. Az már az első világháborút követően nyilvánvalóvá vált, hogy az itáliai pilóták műrepülésben igen jók, s azóta is mindig bizonyítanak. Az olasz légierő felállását követően szinte minden alakulatnál voltak műrepülők, sokuk igen komoly hírnévre tett szert, mígnem 1960-ban úgy döntött az olasz védelmi minisztérium és a vezérkar, hogy egy külön műrepülőosztagot hoznak létre, ahová csak a legjobbak kerülhetnek be.

A Frecce Tricolori először kanadai gyártmányú F–86E „Sabre” vadászgépekkel repült, mígnem az olasz repülőipar nemsokára előrukkolt saját fejlesztésű harci gépeivel. A Rivolto légibázis minden olasz vadászpilóta álmai megtestesítője, ahová minimum 750, ma már 1000 repült órát követően érdemes pályázni, de csakis a legjobbaknak.

A kétüléses Aermacchi MB–339 sugárhajtóműves kiképzőgépekkel 1982 óta repülnek, 2002 óta a modernizált változatát használják, amely képes színes füstöt eregetni a levegőbe a repülés alatt. Ez a roppant látványos megoldás eleinte megosztotta a műrepülő-társadalmat, sok pilóta eleinte úgy vélte: a színekkel helyettesíteni a briliáns, a fizika törvényeit látszólag meghazudtoló mutatványokat nem túl fair.

Azonban csakhamar kiderült: egyszerre műrepülni, végrehajtani a truvájokat, s közben rajzolni a füstcsíkokat, na az sokkal bonyolultabb feladat, és a kifinomultabb érzékeket is sokkal inkább próbára teszi. Valamint, ha valahol, ebben a formációban van csak igazán szükség a fizika törvényeinek mind kiválóbb ismeretére. A füstgenerátorokkal egyébként nem veszett el a repülők harci képessége, így tehát az olasz század gépei technikai érdekesség mellett abszolút bevethetőek harcászati feladatokra is.

A kötelék hivatalosan mint a 313-as számú műrepülő-kiképző század szerepel a nyilvántartásokban. Dolguk azonban nemcsak az, hogy parádés műrepülőtudásukkal elkápráztassák a nagyérdeműt, hanem az is, hogy szükség esetén a felfegyverzett Aermacchikat vezetve ugyanolyan profi módon hajtsák végre a könnyű támadó feladatokat. Ennek érdekében az alakulat felkészülésre szánt évi 2500 órányi repült idejének felét ez utóbbi célra fordítják.

– A 13 gépből 10 vesz részt folyamatosan légi bemutatókon, ezzel mi számítunk a legnagyobb katonai bemutatóköteléknek. A látványos produkciók mögött rengeteg tanulás és munka is van: programjainkat igen sűrűn gyakoroljuk, az egyes pilótáknak egyénileg és kötelékben is feszített tréningprogramot kell lerepülniük, méghozzá igen precízen. A technikai háttérről több mint hetven kiváló mérnök és szerelő gondoskodik – magyarázza Andrea Soro, a csapat PR-osa, aki maga is repüli a bemutatókat.

A gyakorlásnak köszönhetően valamennyi pilóta és az összes gép pár óra alatt bevetésre küldhető, az ehhez szükséges fegyverzet – bombák, lőszer, géppuskakonténerek és rakétablokkok formájában –mindig a rendelkezésükre áll.

A kötelékbe kerülés feltétele 750 vagy 1000 órányi, vadászgépen vagy vadászbombázón töltött idő, az önként jelentkezők seregéből a legjobb öt pilótát meghívják a bázisra, a Frecce új tagját a század parancsnoka választja ki közös műrepülést követően. A tapasztalat, hogy a legjobbak is 5-6 évet várnak a bekerülésre, rendszerük szerint évente csak egy, esetleg két új pilóta kerülhet a csapatba.

A vezért, a „Pony 1” hívójelű Aermacchi-pilótát kétévente váltják, feltétel azonban, hogy minimum öt évig beosztott pilótaként repüljön, hogy alaposan megismerje a Frecce-féle kötelék-műrepülés minden fortélyát.

– Ez a szisztéma egyébként nemcsak a szakmai hátteret biztosítja, de rendkívül takarékos is –mondja Andrea, magyarázatképp pedig hozzáteszi: a kötelékrepülésben a legtöbb légi órát mindig az „újoncok” gyakorlása emészti fel. Ez a Frecce esetében egy esztendőt és közel 400 órát jelent. Vagyis kevés újonc és hosszú szolgálati idő a garancia az összeszokottságra és a hatékony működésre. Ez mindeddig működött is, kivétel a tragikus 1988-as esztendő, amikor a ramsteini repülőnapon három gép összeütközött, közülük egy a nézőkre zuhant, s 67 néző, valamint a három pilóta is az életét vesztette.

A Frecce pilótái pedig évi 250-350 órát repülnek. Évente átlagosan 40 repülőshow résztvevői, s mintegy 15 alkalommal húznak át látványos, zöld-fehér-piros nemzetiszínű füstcsíkokat eresztve, különböző fontos események helyszínei felett. Eddig több mint 2500 alkalommal szerepeltek bemutatókon szerte a világon.

A köteléknek saját műsorvezetője van, a program pedig az időjárásnak és a felhőalapnak megfelelően módosítható. Ez azt jelenti, hogy még a legcsapnivalóbb időben is felszállnak. Igaz, akkor kimarad a 10-es számot viselő Aermacchi néhány látványos függőleges manővere, melyek amúgy sem látszanának a felhőktől. Kecskeméten viszont várhatóan teljes lesz a program, s a közönséget minden trükk lenyűgözi majd.

A füstgenerátorok látványosak, de nem veszik el a gépek harcképessségét
A füstgenerátorok látványosak, de nem veszik el a gépek harcképessségét
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.