Szolid viselkedés ellenére is ütős személyiségnek számít a bokszutcában Bári Gergely, aki Michelisz Norbert versenymérnökeként aktív részese a világbajnoki pontgyűjtögetésnek. Van már aranyuk és több ezüstjük, ami különösen annak fényében csillog jobban, hogy mennyire más ringbe szállni a többszörös gyári költségvetésű csapatok ellen. Ez persze nem volt újdonság Gergőnek, aki mindezt alaposan kitanulta a Formula Student kurzuson.

Az indulás nem volt könnyű, keményen áldozni kellett időt és pénzt is, de már profi gárda lett a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) csapata, amely idén teljesen új és Magyarországon egyedüli monoqoue karosszériás villamos hajtású versenyautót épített. Az is elismerés, hogy a naptárban fix helye van a győri világbajnoki futamnak, melyet a gönyűi kikötőben rendeznek, és melyre idén is egy perc alatt betelt a nevezési lista.

Bevállalós volt az első rajt, és nem csak azért, mert nulláról kellett indulni. A járműgépész tanszék néhány Formula-mániás hallgatója újságból ismerte meg az Egyesült Államokból 1981-ben elindított, majd világversennyé nőtt Formula Student-sorozatot. A német Automobiltechnische Zeitschriftben megjelent hír és fotó arra ösztönözte a diákokat, hogy megpróbálják a lehetetlent, a BME-n megépítik a magyar versenykocsit, amihez persze támogatók kellettek. Voltak, akik hümmögtek, hogy jó, meg érdekes, de nem látnak rá sok esélyt, és persze nem is segítettek. Nemhiába kopogtattak viszont Palkovics László tanszékvezetőnél, aki feltételekkel ugyan, de igent mondott az ötletre. Kidolgozott terv kell, aztán dönt majd véglegesen.

Sok idejük nem volt a fiataloknak, ezért a látványos vázlatokkal teli vastag dokumentációban elnagyolt számítások is lapultak. A trükk bejött, mert már a tervrajzok alapján megkapták a zöld jelzést, ám a professzor átlátott a szitán, és „retorzióként” az anyagi alapok megteremtésében is segített. A projekt mérőgokartnak indult, aztán komolyabbá vált, és a magyar egyetemisták megépítették a versenyautót, aminek legújabb változata álló helyzetből három másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet.

A Formula Student és a túraautóvilágbajnokság (WTCC) mellett harmadik pályán is versenyez a 32 éves Bári Gergely: a Mercedes miatt egyre pezsgőbb életű szülővárosában Kecskeméten tanít, ráadásul a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán is épül Formula autó, meg szupertakarékos eco modell is. Jól beszéli az angolt, de a némettel sem volt gondja a WTCC Zengő csapat BMW-korszakában. Egy nyelv már a Hungaroringen sem volt elég, amikor pár műszaki egyetemistával belekóstolt a Seat Leon kupába. Akkoriban még mágiának tűnt a telemetria, melynek adataival vezetési stílust és beállításokat lehetett javítani. Az eredmények láttán viszont egyre többször hallgattak rájuk a pilóták és szerelők, bejöttek ugyanis a kormányszög-, keréksebesség-, oldalgyorsulás-, gázpedálállás- és féknyomásadatokra épülő módosítások. Mindaz, amit a mérnökhallgatók javasoltak. A számítógépes programokkal jól össze lehetett hasonlítani az autók és pilóták közötti különbségeket és a kiaknázásra váró lehetőségeket.

Gergő ekkor ismerte fel, az egyetemen tanultak nem pont azok, amik a ringre kellenek, de felvillant a nagy lehetőség, hogy megvalósítsa álmát és Ross Brawn nyomdokaiba lépjen. Mindig példaképének tekintette a Ferrari akkori brit technikai igazgatóját, aki Michael Schumacher versenymérnökeként formálta a kezdetben nem éppen szárnyaló maranellói csapatot. Szabadságát autósportra költi, tudását és tapasztalatát pedig diákjaira, akiknek nem kell azért fizetni, hogy versenytapasztalt mérnöktől tanuljanak. Gergő anno a használt kocsira gyűjtött összeget jármű-dinamikai kurzusra költötte: Itáliában együtt tanult a Ferrari versenymérnökével, a Toyota és más autógyárak szakembereivel. Mostanában érzi igazán, hogy jó befektetés volt a tanulás. Kidobott pénz és idő olyasmit feltalálni, ami már jól működik valahol.