Kitűnő latin
Ezek a – ha nem is isteni, de kreatív – szikrák egy Chilében született, de Venezuelában felnőtt (így, főleg latin-amerikaiak körében inkább venéznek tekintett) fiatalembert, Pablo Campost dicsérik. A negyvenéves dizájner, grafikus és PR-szakember munkáival a névjegyektől kezdve a reklámfilmekig számos helyen találkozhattunk már a mindennapokban. De aligha merült fel bennünk, hogy az itteni médiaterepre már csak felnőttkorban adaptált elme és kéz szülte őket. Pablo, mint mondja, tizenkét éve él közöttünk, s bár magyarul interjúra még nem vállalkozik, a sört legalábbis tökéletesen rendelte anyanyelvünkön...
Ahogy a reklámanyagokra is magyar feliratok kerülnek. Török és iráni társaival, Bora Ünallal és Nima Chaichival pedig egy különleges projektet készítenek most elő: egyedi fotóalbumukon a kétszáz éves Városliget szerepel majd légi felvételek alapján. Pablo, Bora és Nima azon huszonöt tehetséges migráns fiatal közé tartozik, akik a Szubjektív Értékek Alapítvány Saját erőből projektjének segítségével kezdhette el Magyarországon álmai megvalósítását. Nemrég azt mutatták be egy rendezvénysorozat keretében, hogyan jutottak el nyolc hónap alatt az ötlettől a kivitelezésig.
Az éceszkavalkádban szerepelt a világ legvidámabb italának nevezett délkelet-ázsiai buborékos tea, orosz nyelvű könyvesbolt vagy egy kínai egyetemista diák ügynöksége is. Dominus Ákos, a tíz éve létrehozott alapítvány projektvezetője elmondta: az angol ötlet alapján meghonosított program, amely brüsszeli támogatást is élvez, az európai identitás erősítését célozza.
Bevándorlókon ebben a kontextusban az EU határain kívülről érkezőket tekintik, azaz nem számítanak ide mondjuk a romániai vagy szlovákiai magyarok, avagy a hazánkban egyre nagyobb számban élő német állampolgárok. Elég Bécsbe átruccanni, hogy lássuk, Budapestnél mennyivel sokszínűbb a legközelebbi nyugati főváros lakossága. Különleges nyelvünk persze akadályt jelenthet, elriaszthatja az érdeklődőket. Pablo videóin bemutatja itt élő és a magyarral birkózó, vagy már meg is birkózott venezuelai társait. Egyikük kedvenc magyar szava például a „gyogyós”, míg egy másiké a „papucs”. Azt tanácsolják az őket segítő szakemberek a kreatív migránsoknak, hogy ötleteiket „hozott anyagból” merítsék, azaz olyannal próbáljanak kitűnni a magyar közegben, amelyben szülőföldjükön is erősek lennének.
Sokukat – így 2000-ben Pablo Campost is – a szívügyek hozták az addig számára teljesen ismeretlen Budapestre. Szép lassan megszokta, hogy fővárosunk közbiztonsága teljesen más, mint Caracasé vagy Mexikóvárosé, ahol szülei élnek. Nálunk nem kell állandóan oldalt vagy hátratekingetnie, ki tör a táskájára vagy akár az életére. Bár párkapcsolata felbomlott, itt ragadt, és először nagy reklámügynökségeknél helyezkedett el. Két éve viszont szabadúszó. Stabil ügyfeleit Portugáliában, vagy éppen Dél-Koreában találta meg. Összeszűkült világ ez: egyszerre globális, de lokális is. Ma már Pablo Camposnak sem térkép e táj. A Városliget-fotóalbummal is ezt igyekszik majd bizonytani, migráns társaival együtt.
