Sopranónak pozíciójából fakadóan mindig keménynek kell mutatnia magát, gyengeséget nem engedhet meg magának. Gandolfini a karakterábrázolással, pánikrohamok „eltussolásával” a tengerentúli filmművészetben olyan oldalát mutatta meg a gengsztervezér archetípusának, ami addig elképzelhetetlen lett volna. Egyben bizonyította, hogy a tévéképernyőn is születhetnek legendás alakítások.

Sőt a legnagyobb mozisztárok szemében addig lenézett „tévézés” egyszer csak vonzó és sikk dolog lett, sokan váltottak. A Maffiózók ma már mérföldkő: az amerikai televíziózás legújabb kori felfutásának „kiváltója”. Nem mellékesen Gandolfini korábbi és későbbi mozis szerepeiben közös pont, hogy minden egyes alkalommal lehengerlő volt (még akkor is, ha az adott film nem feltétlenül lett ettől sikeres). Ezt nagyon kevés színészről tudjuk elmondani.

James Gandolfini New Jersey-ben született, szegény munkáscsaládból származott. Amikor 2007-ben a velencei filmfesztiválon járt a Románc és cigaretta című mozival (melyben táncolt és énekelt), személyesen mesélte, hogy harmincegy éves korában kezdett el filmezni. Addig foglalkozott „ezzel-azzal”, tudta, milyen a fizikai munka. Volt, hogy fát vágott, máskor kőművesként vagy kidobóemberként dolgozott. Mindemellett impulzív fickó volt, aki Tony Sopranóhoz hasonlóan élvezte az életet – féktelen odaadása az olasz gasztronómia és borok iránt már-már legendás.

Első művészi tapasztalatait színházban szerezte, és ez a szerelem sosem került háttérbe a pályafutása során. Színpadi szerepei közül kimagaslik a 2009-es, Broadway-n előadott Az öldöklés istenében nyújtott alakítása. A New York-i színházi életben 1992-ben mutatkozott be a Vágy villamosában, Jessica Lange és Alec Baldwin oldalán.

A hírnevet nem kedvelte igazán. Szavai szerint, ha az fiatalabb korában éri el, akkor biztos foglalkozott volna vele, de így, öreg fejjel már nem igazán izgatja fel – nem csoda, hogy teljesen hidegen hagyta az úgynevezett „celebség”.

Színész- és rendezőtársai állítása szerint roppant szerény ember volt, talán a legszerényebb Hollywoodban. – Idegroncs vagyok, egy 120 kilós Woody Allen – jellemezte magát. Ha dicsérték, csak némán állt és megilletődve mosolygott. Különösen, amikor David Chase nagy nyilvánosság előtt azt mondta neki: „James, te olyan vagy, mint Mozart. Zseni vagy, és ennek nem vagy tudatában.”