Ám a jelek szerint mégiscsak megorrolt rá a zenekar névadó frontembere, Jon Bon Jovi (képünkön). A minap egy interjúban arra utalt, hogy társa korántsem annyira pótolhatatlan, mint a másik sikercsapatnál, a U2-nál lett volna a szólógitáros, The Edge, mire Sambora csak egy rövid, sértődött hangú e-mailban válaszolt: akkor szerződtessék le az ír zenészt.

Persze az 51 éves Bon Jovi, aki nemcsak énekese, hanem menedzsere is a nevét viselő együttesnek, alighanem rendezi majd a vitát. Legalábbis eddig mindig sikerrel tompította a konfliktusokat. – Ha valakinek problémája van a zenekarban, megbeszélik – magyarázta a hosszú együttműködés titkát pár éve a CNN tévécsatornán Larry King beszélgetős műsorának vendégeként. S a recept működni látszik: a Bon Jovi –egyetlen tagcserével – harminc éve áll színpadon, tizenkét stúdióalbuma összesen 135 millió példányban kelt el, koncertjeire a világ ötven országában több mint 35 millióan váltottak jegyet.

A sármos zenész, akit 1996-ban az amerikai People magazin beválogatott a világ ötven legszebb embere közé, az ezredfordulón pedig a legszexisebb rocksztár címet adományozta neki, komoly filmes karriert is befutott. Több mint tucatnyi moziban szerepelt és olyan sorozatokban is megjelent, mint a Szex és New York vagy az Ally McBeal. Hollywoodot igazán mégsem kedveli – mondta ugyancsak Larry Kingnek –, ő szűkebb hazájában, New Jersey-ben érzi jól magát. Ott, ahol született is a virágkertész, egykori Playboynyuszi Carol Sharkey és a borbély John Francis Bongiovi gyermekeként. Merthogy nevét hivatalosan olaszosan írják, és a szicíliaiak mellett apja révén állítólag szlovák, anyai részről pedig német és orosz felmenői is voltak.

Az iskolában nem jeleskedett, már tizenévesen is inkább együtteseket alapított és unokatestvére, Tony Bongiovi híres, New York-i lemezstúdiójában sürgött – egy időben például takarítóként. Aztán 1984, az első lemez megjelenésének éve egyben meghozta az első sikert a már róla elnevezett zenekarnak, néhány esztendővel később jött a nemzetközi hírnév is. Miközben zenésztársai körül egymást érik a botrányok, kábítószerügyek és hangos válások, Jon Bon Jovi kerüli a balhékat. Lassan egy negyedszázada, hogy 1989-ben vette feleségül középiskolás szerelmét, Dorothea Hurley-t, akivel máig együtt nevelik négy gyermeküket. Nem tagadja, hogy fiatalon kipróbálta a drogot, de nem szokott rá, így különösen megrázta, amikor egyetemista lányát tavaly ősszel herointúladagolás miatt eszméletlenül kellett kórházba vinni.

Aktívan jótékonykodik is a magát – utalva a már hetven év felé járó zenészlegendákra –„a legfiatalabb öreg fickók” közé soroló amerikai rocker, aki ezekben a napokban Nagy-Britanniában koncertezik együttesével. Támogatja a paralimpiai mozgalmat, a Nemzetközi Vöröskeresztet, a gyermek-AIDS ellen küzdő Elizabeth Glaser Alapítványt, a szegényeket lakáshoz-házhoz segítő Habitat for Humanity civil szervezetet. Tekintélyes vagyonából (a Forbes amerikai magazin adatai szerint 2011–2012-ben egy év alatt 60 millió dollárt keresett a zenekara) dollármilliókat áldozott karitatív célokra, és saját alapítványt is létrehozott. Ez egyebek közt olyan étteremláncot működtet, ahol bárki annyit fizethet az ételért, amennyit megengedhet magának, sőt önkéntes munkával is leróhatja a fogyasztás árát. Nagyvonalú gesztus és egyben jó reklám is volt együttesének az a közelmúltbeli döntés, amellyel – tekintettel a spanyolországi gazdasági gondokra – csökkentették a jegyárakat a június végén esedékes madridi koncertjükre. Mindössze 18–39 eurót, azaz annyi pénzt kérnek a belépőért, amennyi fedezi a költségeket.

Azt túlzásnak tartja ugyan, hogy barátjának nevezze Barack Obamát, de tény, hogy utazott már együtt vele az amerikai elnöki különgépen és a páncélozott államfői limuzinban is. Jon Bon Jovi a demokraták elkötelezett híve. Azóta, hogy Al Gore, akivel jó személyes kapcsolatot ápol, 2000-ben harcba szállt a Fehér Házért, fellépésekkel is segíti a párt elnökjelöltjeinek adománygyűjtését és kampányát. Politikával azonban csak politikai rendezvényeken foglalkozik– a bulikra azért jönnek az emberek, hogy szórakozzanak, vallja. Bár sokan állítják, ha elindulna, akár New Jersey állam kormányzójának is megválasztanák, a zenész nem akar hivatásos politikus lenni. Azt ugyanis – mily meglepetés – hálátlan dolognak tartja.