Ez 1968-ban történt Kaliforniában, és a magyar állatidomárnak ekkor már nem Hubert Géza Will – a Will név bajor származású édesapjától származik –, hanem H. G. Wells volt a neve, mint az angol sci-fi írónak. – Ennyi humor kell az élethez – állítja a hetvenkilenc éves Wells, aki a mai napig mosolyogva kezeli a világot. Amikor a családjáról kérdezik, úgy fogalmaz, hogy ő egy boldogan elvált ember. Majd hozzáteszi, két dolgot fogadott meg életútja elején: az egyik, hogy jaguárral sose fog együtt dolgozni – az ugyanis, ha mérges, nem jelzi, csak harap. A másik, hogy sose házasodik meg. Nos, egy év alatt mindkettőt megszegte.

A Somogyban született világutazó fiatalon, családi kapcsolatai révén került Homoki Nagy István filmjének forgatására, ahol teljesülhetett vágya. Állatokkal foglalkozhatott. Mesterétől, Szigethy Kálmántól hamar elsajátította az egyik alapszabályt: egy ragadozóval a gyomrán keresztül lehet szót érteni. Egy oroszlán és egy kutya beidomítása közötti különbség csupán a kellő bátorság mértéke.

Wells 1956-ban hagyta el az országot, igaz, csak Bécsig ment, ahol viszont azonnal munkanélküli lett. – Ekkor hoztam meg életem talán legbotorabb és egyben legbátrabb döntését: hazaszöktem itthon maradt fényképeimért, melyek bizonyíthatták korábbi foglalkozásomat – emlékszik vissza. Az akció sikeres volt, fotókkal is hitelesített idomárként tért vissza Ausztriába.

Az élet aztán összehozta az amerikai Life magazin egyik újságírójával, aki azt mondta neki, „öregem, ezzel a szakmával egy irányba indulhatsz, az pedig az Egyesült Államok”.

– Amikor megérkeztem Amerikába, mindössze annyit tudtam angolul, hogy „pizza”, ez még madarak idomításához is kevésnek bizonyult – meséli az állatidomár, akinek tengerentúli első munkahelye egy floridai madárparkban volt. Miután elsajátította a nyelvet, New York államba költözött, ahol 1962-ben vett egy leopárdkölyköt. A nagymacskát összeszoktatta magyar vizslájával, majd országjárásba kezdett a furcsa párossal, és humoros bemutatókat tartott. Floridai fellépésén odament hozzá a Walt Disney stúdió egyik rendezője, hogy forgatókönyvet írna az állatairól. Három hónappal később Wells pedig mehetett első forgatására.

A filmes világ új lehetőségeket nyitott meg előtte, bár viszonylag gyorsan levonta a legfontosabb tanulságot: sose dolgozz együtt idiótákkal. Ezt kivédendő 1969-ben elindította saját vállalkozását, az Animal Actors of Hollywoodot. Az üzlet jól ment, különböző kontinenseken olyan sztárokkal dolgozhatott együtt, mint Meryl Streep, Michael Douglas vagy Robert Redford, az utóbbit barátságos, bár távolságtartó embernek ismerte meg. Sokszor instrukciókat is adnia kellett a színészeknek egy-egy jelenetnél, ami olykor nehéznek bizonyult. – Néhány filmsztár annyira „elszállt”, hogy még egy másik ember is alig létezik számára, nemhogy egy állat – magyarázza a hollywoodi állatidomár, akinek leginkább a pénzüket féltő producerekkel gyűlt meg a baja.

A Wells által irányított jelenetek során soha nem történt sérülés, viszont annyira látványosra és élethűre sikerültek, hogy egyszer komolyan megfenyegették az állatvédők. Azt hitték ugyanis, hogy a hét Oscar-díjjal elismert film, a Távol Afrikától forgatásán tényleg lelőtték az oroszlánokat. Ez persze nem igaz. A világjáró állatidomárnak harminckét oroszlánja volt, és mindegyikkel jól bánt. Sudan, a hatalmas hím pedig igaz barátja lett.

A nyugdíjas éveit floridai és zalai háza között ingázva töltő Wellsnek egyetlen fájdalma, hogy egyelőre az általa írt forgatókönyvek egyikét sem filmesítették meg – de azért nem mondott le álmáról. És ki tudja, egyszer talán most megjelent életrajzi könyvét is viszontláthatjuk a mozikban. Már ha akad annyi állat Hollywoodban, amennyire szükség lenne egy ilyen produkcióhoz.

Közeli barátság. Wells és Sudan az 1996-ban készült Ragadozók forgatásán