Az északias külsejű underground előadó, ha így nézzük, zenéből már sokfajtával randevúzott, de a dzsesszes alapú Singas Project, a reggaeben utazó Zagastic, az alternatív Realistic Crew, valamint a progresszív rock beütésű Esclin Syndo után Volkova Sisters nevű elektronikus pop formációjával érzése szerint megérkezett – „a házasságba”. Pedig az elmúlt szűk évtized alatt Pécstől Nagy-Britanniáig, Budapesttől Bécsen át Texasig hosszú utat járt be, s ha rajta múlik, még hosszabb áll előtte, ami talán újra a szigetországba vezet majd.

Az első mérföldkövet a Mecsekalján hagyta maga mögött a szőkeség. Miközben zongorázni tanult, édesapja bakelitlemezeit (Dresch, Szakcsi, Dire Straits) hallgatta, ám fanatikus gyűjtő nagybátyját is sűrűn felkereste, akinél, akár egy csokiboltban, válogatott a melódiák között. Elég muníciót gyűjtött, hogy egy pécsi underground rádióban vezethessen dzsessztörténeti műsort, mellette sokszorosító grafikával bíbelődött.

– A műtermem ablaka a Stuncorgó nevű késdobáló punk-rock kocsma udvarára nézett, vagyis amíg én bent kapartam a linómetszetet, kintről részeg punkok integettek. Viccből fel is hívott egy haverom a szomszédos színpadra, ahol olyan jót énekeltem, hogy hamarosan máshova is hívtak, de már nem viccből – idézi fel a kezdeteket a jelenlegi egyik „Volkova nővér”.

A felfedezett három hónapon belül már egyszerre három bandában (Singas, Zagastic, Esclin) énekelt és írt dalokat, majd felvették a Képzőművészeti Egyetemre, így története Budapesten, részben új csapatokban (Realistic, Seen) íródott tovább. Sőt – párhuzamosan – külföldön is. Az Esclin Syndo 2006-ban több száz jelöltből harmadik lett Bécsben, az ABC (Austrian Band Contest) tehetségkutató döntőjében, míg a kísérletező kedvű Realistic Crew 2008-ban a híres brit Glastonbury fesztiválig repítette, pontosabban buszoztatta az énekesnőt. Aki a járműről egy szál sortban és papucsban szállt le a legendás angliai sártengerbe, ám a színpadig csak pulóverrel, szemeteszsákkal a lábán tudott elcuppogni. De elcuppogott, így az Európa Kiadó és a Besh o droM után harmadik magyar fellépővé avanzsált a világhírű dzsembori történetében.

Pedig kevéssel előtte még itthon is a közönségnek háttal énekelt végig koncerteket, nehezen kezelte a tömeges visszajelzést. Ahogy idővel, törékeny nőiességét megélve, az Esclin Syndo férfias keménységétől is szabadulni vágyott. Búcsút intett a sikeres projektnek, és Sándor Dániellel megalakította a Volkova Sisterst, amely a mai napig zenei munkásságának fő vonala. S amelyben, úgy hiszi, „végre minden rezgés a helyére került”. A zenekarnév William Gibson amerikai-kanadai sci-fi szerző Pattern Recognition című regényéből származik, amelyben a Volkova ikerpár autista tagja kultuszteremtő kisfilmeket gyárt, egészséges nővére pedig népszerűsíti őket. – A kreatív művész és az ő tehetségét kiaknázó kéz egysége ragadott meg a történetben, ami rám és Danira is igaz lehet úgy, hogy én vagyok az autista, ő meg az agyszüleményeim technikai megvalósítója – magyarázza nevetve Dalma.

A Kovács Gergely gitárossal trióban zenélő csapat 2011-ben meghívást kapott a texasi SXSW fesztiválra. Az utazásra alig jött össze a pénz, ezért poggyászként csak a hangszereiket tudták feladni hőseink, még az alsóneműiket is a gitártokba gyűrték. Az austini fellépés egy hónapos Los Angeles-i turnévá bővült, amely során hol az egyik helyi rádió zengett Volkova-dalt, hol egy bulin kitört tömegverekedés elől menekült a magyar trió – siker és kaland kéz a kézben járt. Az emlékezetes atmoszférájú klipjeiről is ismert zenekar a nyáron itthon koncertezik. Érdemes meghallgatni őket, a fronthölgy ugyanis az átütőbb nemzetközi siker reményé ben legközelebb Londont célozza meg, ahol szíve szerint hosszabb távon maradna. És legalább olyan magasra, avagy – undergroundról lévén szó –mélyre hatolna, mint tette azt korábbi állomáshelyein, idehaza és a nagyvilágban. Nem csodálkoznánk, ha legfrissebb forradalma is elérné célját.

FOTÓ: DEÁK ÉVA