Ők ketten most egyek lettek: jövőre mutatják be a Welcome to New York-ot!, Abel Ferrara, a Mária Magdolna (2005) amerikai rendezőjének legújabb moziját, amelynek témája a DSK-botrány. Depardieu a TSR francia–svájci televíziónak adott nyilatkozatában nemrég azt mondta, éppen azért vállalta el, hogy ő alakítsa a negatív hőst, mert nem szereti Strauss-Kahnt, akit arrogánsnak és önteltnek tart. Elég hasonló leírást adott a valamikor még az Élysée-palotára is esélyesnek tartott DSK-ról, mint Marcela Iacub, a szocialista politikus tavalyi szeretője, aki félig emberként, félig disznóként jellemezte őt pár hónapja a boltokba került botránykönyvében. Igazi szenzáció lett volna Diallo cameója, azaz, ha a 2011-ben a párnahuzatok közül mindjárt a világsajtóba katapultált szobalány önmagát alakítja a moziban, ezt azonban az érintett cáfolta, amikor felröppent a hír. Isabelle Adjani pedig visszamondta DSK azóta elhidegült, és a házasságból is kilépett felesége, Anne Sinclair szerepét. Helyére Jacqueline Bisset ugrott be.

A film, amelynek kedvcsinálója két kattintás az interneten bárkinek, Cannes-ban, a nemrég zárult filmfesztiválon is téma volt. Annál is inkább, mivel DSK maga is megjelent az Azúr-parton. Méghozzá új párja, a nála két évtizeddel fiatalabb Myriam L’Aouffir oldalán. Ő Sinclairhez hasonlóan a francia televíziózás világából „ugrott be”, e korántsem hálás, ám annál feltűnőbb „szerepre”.

Mindenesetre a nagy várakozással kísért Welcome To New York! olyan ütős, mindent kifejező egyetlen mondatának ígérkezik a „Tudja-e, ki vagyok?” (Do you know who I am?), amelyet DSK Diallóhoz intéz – amely jelképe az első perctől az utolsóig a végletekig egyenlőtlen kapcsolatuknak –, hogy a Boulevard Voltaire francia hírportál máris a Taxisofőr kulcsmondatával állítja párhuzamba. Mint emlékezetes, ez a „Hozzám beszélsz?” (You talkin’ to me?), Robert De Niro szájából.

A szintén híres New York-i jelenetben, amelyben Sinclair a történtek minden szégyene dacára látványosan kiáll férje oldalán a manhattani bíróság előtt, leginkább az a feltűnő, hogy Depardieu mennyire elengedte magát fizikai megjelenésében, és mennyire nem hasonlít a cannes-i felvételek alapján szmokingjában újra sármosan és napbarnítottan virító DSK-ra.

Márpedig alighanem ez az egyik titka Strauss-Kahn számos szexbotrányának Tristane Banontól Marcela Iacubig: nem egy két lábon járó pénzeszsákról van csupán szó az esetében, hanem ismertségbeli és adott esetben intellektuális fölényének kihasználására is kész manipulátorról és szexuális ragadozóról. Gérard Miller, aki nemrég a France 3 csatornán bemutatott dokumentumfilmet forgatta DSK-ról, azt mondta a Cannes-ban látottak alapján: „Filmemben világossá tettem, hogy DSK regényhős, aki velünk, hétköznapi emberekkel ellentétben elmegy a végsőkig. Ferrara filmjében pedig mozihőssé válik”.

Az újabban Vlagyimir Putyin orosz elnököt éltető Depardieu-nek pedig jó lesz vigyáznia. Egyszer róla is készülhet még mozifilm, amelyben, ha kicsit is rosszmájú és realista a rendező, nemcsak a Cyrano de Bergerac 1990-es címszerepe lehet benne, de mondjuk az Air France fedélzeti szőnyegén nyújtott „korszakos alakítása” is – amelyet egyébként utólag prosztatabántalmaival magyarázott a színész.

„Segélyhívás”. Jacqueline Bisset és Depardieu a film egyik jelenetében