Ellenőrizzék csontvelővizsgálattal, hogy valóban meggyógyult-e – kérte Kriván Gergelyt egy fiatalember, akit öt évvel a betegsége után már gyógyultnak nyilvánítottak. Semmi szükség rá – próbálta lebeszélni az osztályvezető főorvos a volt pácienst, de ő ragaszkodott a vizsgálathoz. Elvégezték hát, az eredmény negatív lett. A fiatalember megkereste Kriván doktort, és kis dobozt adott át neki, benne pecsétgyűrű, KG monogrammal. „Doktor úr, ezt adom az elmúlt tíz évért. Nem szeretnék önnel többet találkozni.”

Az ilyen „szakítás” kivételnek számít Kriván Gergely pályáján. A megmentett betegek évekkel később is megkeresik a gondjaikkal, nemcsak egészségügyi, hanem személyes problémákkal is. A Szent László Kórház gyermekhematológiai és őssejttranszplantációs osztályának vezetője rendszeresen kap esküvői meghívókat, értesítik őt ballagásról vagy születésről; hatalmas mennyiségű fotót őriz. Egy volt betege csak azért utazott Zalából Budapestre szülni, hogy a közelében lehessen. Ahogy világra jött a gyermek, Kriván doktornak máris oda kellett mennie.

Halál és újjászületés között telik az 55 éves főorvos élete – a karrierjét is egy kudarc és egy siker indította el. Először jött a kudarc. Immunhiányos beteg került 1986-ban a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára, és mire felállították a diagnózist, ő már meghalt. Kriván Gergely tudta, hogy az ilyen családokat gondozásba kell venni, mert örökletes betegségről van szó. 1989-ben megszületett a második, 1991-ben pedig a harmadik gyermek: a harmadik ismét immunhiányban szenvedett.

Csontvelő-transzplantációval foglalkozó osztály épül a Szent László Kórházban – hallotta dr. Kriván, és odament át dolgozni. Németországba küldték néhány hónapra tanulni, és az első beteg, akit 1992 elején transzplantált, az 1986-ban meghalt gyermek testvére volt. Őt már meg tudta menteni, donorként a középső, egészséges testvér szolgált. Ennél szebb siker nem kell: most huszonkét éves a hematológus első megmentett gyermeke.

Újjászületésnek hívja Kriván Gergely a csontvelő-átültetést: a beteg új vérképzést kap, és attól kezdve egy másik ember vére kering benne. A hematológiába azért tanult bele, mert ráébredt, hogy a transzplantációt igénylők többsége hematológiai beteg. Az évek során rájött arra is, hogy ezt a szakterületet nem lehet könyvekből elsajátítani. Minden beteg nagyon más, és így a terápiát is mindig személyre kell szabnia. Éreznie kell, hogy egy páciens mit bír ki – a főorvos szerint ehhez kell a tapasztalat. A kollégáit ezért is nevezi pótolhatatlan tankönyveknek.

Amikor csak lehet, a kórházban is civil ruhát hord Kriván Gergely, aki az egyenlőséget tekinti az orvos-beteg kapcsolat alapjának. Miért rettentse el a gyermekeket a fehér köpennyel? És miért teremtsen alá-fölérendeltségi viszonyt már a szülőkkel a találkozás első percében? Fehérbe legfeljebb akkor öltözik, amikor a steril szobákban fekvő, transzplantációra váró betegeket vizsgálja.

Köszönöm – mondják sokszor a főorvosnak olyan szülők is, akik elvesztették a gyermeküket. Szomorú, de értékes dicséret ez: Kriván doktor kezébe adták a gyermekük életét, és ezt akkor is jó döntésnek tartják, ha az orvostudomány végül nem tudott segíteni. A gyermekhematológiai osztályon kezelt betegek körülbelül egyharmadát veszítik el. A legnehezebb dolga talán akkor van Kriván Gergelynek, amikor arról kell meggyőznie a hozzátartozókat, hogy már nem érdemes belekezdeni a kezelésbe; az utolsó hetek-hónapok inkább otthon, szeretettel és játékkal körülvéve teljenek. Ne morfininfúzióra kötve, egy kórházi ágyon.

Dehogynem, ez felőrli az embert, és kiégéshez vezethet – ismeri be a hematológus. Nemcsak a családtagok fájdalmával szembesül, hanem minden egyes halálesetnél saját magát is okolja: jól döntött-e, megtett-e mindent a gyógyulásért. Mégsem ég ki. Ő sem, a kollégái sem. Megosztják egymás között a nehézségeket (a legsúlyosabb betegekkel való törődést, a rokonok tájékoztatását) és az örömöket is (a találkozást az ambulanciára visszatérő gyógyult betegekkel). A gyógyult gyermekeket lefotózzák, és a fényképeket felteszik egy belső számítógépes rendszerre, hogy az ápolónők is láthassák.

A futást is alkalmazza Kriván Gergely a stresszoldás technikái közül, bár egyre kevesebb alkalma nyílik rá. Akadnak napok, amikor a saját kórházi osztályára bemenni alig marad ideje. Konzíliumra siet más kórházakba, a Semmelweis Egyetemen tanszéki csoportvezetőként oktat, elnöke a nyolc centrumból álló Magyar Gyermekonkológiai Hálózatnak. Részt vett a gyermekgyogyitok.hu kezdeményezés létrehozásában is, ennek a mottója: „Támogasd közvetlenül a gyermekgyógyítókat! Áttét nélkül.” S közben az osztályon fekvő betegekről is mindent tud, ismeri a vérképüket, követi a fejleményeket.

A családi háttér nemcsak erőt ad neki, hanem lehetőséget is a végtelen mennyiségű munka elvégzésére. Igaz, többet szeretné látni őt a védőnő felesége, és Kriván doktor szomorúsággal a hangjában meséli: az első két gyermekével még minden hétvégén kirándulni mentek, a legkisebbel, a három és fél éves lányával már csak egy kirándulásra emlékszik. Huszonkét éves lánya gyógytornásznak készül, húszéves fia még keresi a helyét, és Dublinban jár angol tanfolyamra. Akár orvos is lehet belőle...

Gyermekként Kriván Gergelyt sem a gyógyítás, hanem a történelmi tudományok lelkesítették (otthon csomagolópapírra hatalmas családfákat rajzolt), de a szülei finoman utaltak rá – az 1970-es években járunk –, hogy a történelem kutatásának ideológiai gátjai vannak. A kiváló tanuló Gergő ideológiailag semleges szakma után nézett, és – vélhetően a biológus anya hatására is – így kötött ki az orvostudománynál. Az egyetem utolsó évében a gyermekgyógyászati gyakorlat határozott meg mindent. Megragadta őt a beteg gyerekek világa, a kis betegek őszintesége: minden érzésüket kimutatták, és cserébe ők is őszinteséget vártak.

Noha időközben apa lett Kriván Gergelyből, a gyermekek kezelése alatt igyekszik „kikapcsolni” a szülői tudatát. Ahhoz, hogy felelősséggel dönthessen súlyos kérdésekről, muszáj tartania egy lépés távolságot. Nem engedheti magához olyan közel a betegeket, mint például az ápolónők, akik – ezt látja ő is – néha szinte belehalnak egy-egy esetbe. Kezdő orvosként még elment néhány temetésre, aztán megértette, hogy neki ott, a családtagok között már nincs helye.

Kiskőrösre hívták esküvőre augusztusban, egy gyógyult betege nősül. S előfordult, hogy egy volt páciens megkereste, és azt mondta: doktor úr, fussunk két kört a Margitszigeten! Egy másik betegével a Balatont futotta körbe. Ilyenkor mintha a világ is meggyógyulna egy kicsit.

Névjegy

KRIVÁN GERGELY Budapesten született 1958-ban, az apja geológus volt, az anyja biológus.

1982-től tíz évet a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán töltött, 1992 óta pedig a Szent László Kórház gyermekhematológiai és őssejt-transzplantációs osztályán dolgozik, 2005-től osztályvezető főorvos. A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat elnöke. Védőnő feleségétől három gyermeke van.