A harminckét éves borász rajongva beszél borairól. Hogy jobban lehessen érezni, miről is lelkendezik, tölt a poharakba. Halvány citromsárga szín, édeskés, vajas, majd gyümölcsös illatok. Az aromák az ízben is visszaköszönnek: először kellemes, tejszínes íz árad szét a szájban, majd mintha zöldalmába harapna az ember. A korty vége viszont meglepetésre enyhén sós. A 2012-es chardonnay könnyen csúszik, aromákban igen gazdag. Ez Benedek Péter egyik kedvence.

FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD

– Mindegyik borunkban szeretjük a termőterületet visszaigazolni, ezért ez a sósság, a mineralitás – magyarázza a szőlők között felcseperedett hevesi borász. A családi borászat hagyományos alapokon nyugszik, a szülők és a nagyszülők is mindkét ágon foglalkoztak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel. Édesapja, Benedek János fektette le a komoly borászati vállalkozás alapjait még az 1990-es években. Mostanában főleg a szőlőben a gépi munkákat, a növényvédelmet és a talajmunkákat végzi.

Péter édesanyja a cég gazdasági-pénzügyi részéért felel, a műszaki pályára készülő öccse pedig jó humorával segíti a tizenöt hektárt művelő pincészet munkáját. Benedek Péter kedvenc területe a már említett Epres-dűlő. Máig itt található birtokuk nagy része. – Komoly talajadottságokkal megáldott terület, andezitalapokon barna termőtalaj, ez a sós utóvibrálás a legkönnyebb borokban is érződik – magyarázza.

A mezőgazdaságért egyébként gyerekkora óta rajong, egy időben azon is gondolkodott, hogy belevág az állattenyésztésbe, végül némi szülői ráhatásra a borászat mellett döntött. Egyenes út vezetett tehát a Kertészeti Egyetemre, ahol szőlész-borász szakmérnöki szakon tanult. Majd felfedezte magának Amerikát: fél évet töltött Kaliforniában, a Napa-völgyi Cuvaisonnál. Az ott tanult fogásokat nemcsak a családi pincészetükben, hanem munkahelyén, a Gróf Buttler főborászaként is kamatoztatta. Közben előkerül egy 2012-es cserszegi fűszeres is. Könnyebb és gyümölcsösebb az előző chardonnaynál, a nyáriasan meleg májusi napon tökéletes frissítő. Benedekék ezzel a fajtával léptek igazából piacra még az ezredfordulón, számos díjat nyertek, és azóta is nagy sikernek örvend belföldön és külföldön egyaránt.

– Amerikában megtanultam, mennyire fontos a szőlő. Már a gyümölcsben eldől, milyen lesz a bor. Miután hazatértem, úgy döntöttünk, változtatunk bizonyos dolgokban. Szőlőinkben a kívánt termésátlag tőkénként 2-2,5, a dűlőszelektált szőlők esetében egy kiló, vagy még kevesebb. A borász belevihet egy „csavart”, személyiséget, különlegességet, de rossz termésből soha nem lesz jó bor – állítja Péter. Ő maga is a karakteresebb borokat kedveli. Gyakran választ olyan hazai pincészetek kínálatából, ahová ritkán jut el. Minden magyar régióból van azért egy-egy kedvence, de szenvedélyesen szereti a hordós érlelésű francia chardonnay-kat, s rajong az új-zélandi és a chilei sauvignon blanc-ért. – Tetszik ez a zöldpaprikás ízvilág, megspékelve némi trópusi gyümölccsel – mondja.

Szíve alapvetően a fehérborokhoz húz, ez látszik is pincészetük kínálatában. Akad azért rosé is, kékfrankosból, és pinot noir. Utóbbit meg is kóstoljuk. Rubin színekben pompázik az ital, megcsap a meggy, a málna és a szegfűszeg illata. Közepesen testes, kicsit lassabban csúszik, mint a fehérek. Ízében visszaköszönnek a gyümölcsök, a fahéj és a szegfűszeg.

– Ezt a hordónak köszönheti – teszi hozzá Péter, aki a boron kívül szenvedélyesen szereti a zenét is. Főleg a rockot. Egyik kedvence az AC/DC. – Karakteres zene karakteres emberekkel. Ehhez leginkább egy hárslevelű passzol – mondja Péter. A bor erőteljes ízében és illatában egyaránt, valóban igazán karakteres fajta. A gyümölcsök mellett érződik a hárs illata is, az édesebb ízvilágot megbolondítják a savak, majd az erőteljes ásványos aromák. Emlékezetes darab, amely üt, akárcsak az Ausztráliából négy évtizede elindult banda.