A harmincéves énekesnő gyerekként még nem a zenének élt. Ugyan járt zeneiskolába, de matematika szakos volt a gimnáziumban, érettségi után pedig az informatika felé indult el a Műszaki Egyetemen. Aztán huszonegy éves korában – szülei ijedségére – úgy döntött, új utakra tér, és beadta jelentkezését a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, dzsessz szakra.

Egy évvel később, 2005 nyarán megalapította kvartettjét, majd felvettek egy demólemezt zenéik népszerűsítése gyanánt. A fordulat akkor következett, amikor egy japán terjesztő váratlanul érdeklődni kezdett a korong iránt, és el is kérte mind a kétszázat, ami készült belőle. Másfél héttel később telefonáltak, hogy kellene még kétszáz, mert az első rendelés utolsó szálig elfogyott. Hamarosan leszerződtek egy japán kiadóval, mely azóta is kiadja minden lemezüket.

A You don’t know It’s You című album, mely itthon dzsesszplatinalemezzé vált, az ázsiai szigetország legnagyobb lemezbolt hálózatának, a Tower Records eladási listájának az élére került vokális dzsessz kategóriában. Több japán turnéja is volt már a magyar énekesnőnek, aki úgy látja, hogy Tokióban és az egész országban komoly figyelemmel követik az amerikai és európai eseményeket. Első albuma, ami náluk a legsikeresebb lett, még elég éretlen anyag volt, amikor felvették. – Talán épp ez az esendő, kislányos hozzáállás jött be nekik – elmélkedik a művésznő. A közönség mindenesetre más, mint Magyarországon. Végig feszült figyelemmel követik a koncertet, nincs tapsvihar a számok között, a műsor végén azonban roppant hálás a publikum.

Tanulmányai során nagy hatással volt rá egykori csoporttársa, a gitáros Gyémánt Bálint. – Ma már szinte fel se lépek nélküle, jelenleg pedig egy közös duólemezen dolgozunk – meséli Veronika, aki 2010 óta a Bin-Jip nevű kísérleti elektronikus zenekarnak is tagja. Szünet pedig sosincs, mindig valami újon töri a fejét, amivel közönsége kedvében járhat. Emellett a Brüsszeli Királyi Konzervatórium dzsesszmesterszakos hallgatója. A belga fővárost elsősorban ottani tanára, a híres dzsesszzenész, David Linx miatt választotta, de a belga főváros kulturális élete, izgalmas piacai és kellemes parkjai is csábították a – tanulmányai mellett – évente nyolcvan-száz koncertet is adó előadóművészt.

Harcsa Veronika neve ugyan közismert, a műfajon belül pedig igazi márkának minősül, az előadóból és dalszerzőből mégsem lett „celeb”. Mint mondja, ez egyszerűen azon múlott, hogy jó döntéseket kellett hoznia az adott pillanatokban. Véleménye szerint nem a pénz az, ami sokakat csábít a „celeb” életforma felé, hanem az intenzív elismerés. Őt is megkeresték már különböző ajánlatokkal, azonban mindet elutasította. –Bizonyos körökből talán kevesebb felkérést kapok így, de én csak a zenémmel akarok megjelenni, a magánéletem egy külön történet – mondja az énekesnő.

Ami a dzsesszt mint kifejezést illeti, Veronika nem ragaszkodik hozzá. Inkább úgy gondol a zenéire, mint improvizatív művekre. A tinédzserként Michael Jacksonért rajongó Veronika a zene számos területéről merít inspirációt, azt azonban még nem tudja, mihez akar majd kezdeni harminc év múlva. Ami fontos neki, hogy kreatív emberekkel dolgozhasson együtt, egyszer talán majd tanítana is. Addig azonban marad ez az életforma, ami olyan, mint a dzsessz: néha nem tudni, mi lesz a következő egy percben, és olyankor bizony improvizálni kell.