Tükör

Napsugár Annából tényleg sugárzik az életkedv és a derű. Csak akkor sírja el magát, amikor megkérdezem, hogy neki mit adnak a tanítványai. – Hatalmas szeretetet. Ilyet csak a mamámtól kaptam – válaszolja hosszú szünet után.

Tisztán, érthetően beszél: ezt a képességét is az édesanyjától kapta. Szemben ülök vele, hogy szájról tudjon olvasni. Anna kilencvenszázalékos, súlyos hallássérült, és ezzel valójában már a siket tartományba sorolják, de ő jobban szereti nagyothallónak nevezni magát. Sokat tanította őt nemcsak az édesanyja, hanem egy logopédus is, később Földessy Margit színésznő tökéletesítette a beszéd- és az énektudását. Végül az énekkel és a zenével nyert értelmet az élete.

Kapcsolatot teremteni a halló világgal: Anna mindig is erre törekedett, ebből az akaratból született a jeltánc is. Gyermekkorában rengeteget gyakorolta a beszédet tükör előtt, egymás után ismételte a „répa-retek-mogyoró” típusú mondókákat. Halló általános iskolába járt, ahol a tanárok külön odafigyeltek rá, az osztálytársai viszont gyakran csúfolták. Ötödik osztályos koráig nehezen lehetett érteni, amit mond, ráadásul pösze volt. Méretes hallókészüléke miatt ufónak gúnyolták.

A jelnyelvvel a gimnáziumban találkozott először. Halló iskola volt ez is, de külön osztályt indítottak, gyógypedagógus osztályfőnökkel. Anna beszélni tanította a siketeket, akik cserébe bevezették őt a jelnyelv rejtelmeibe. Még mindig nem sejtette, hogy ez is a jeltánc felé sodorja.

Diszkó

Megmutatja a zenét siket szerelmének, Péternek – határozta el Napsugár Anna húszéves korában. A Nyugati pályaudvar közelében lévő diszkóban magyar slágerek szóltak (Almát eszem, Millió rózsaszál), és Anna először úgy tervezte, hogy tánccal érzékelteti, mi a különbség például egy pörgős és egy lassú szám között. Péter nem mozdult. Anna ezután arcjátékkal gazdagította az előadást. Ez sem hatott. Hirtelen gondolt egyet, és jelnyelvet is beleszőtt a táncba. Noha Péter továbbra sem hallotta a zenét, felengedett a zavara, s ő is odament jelelni és táncolni. Azaz jeltáncolni.

Még mindig nem tudta Anna, hogy létrejött a jeltánc, csak annyit érzett, hogy elindul valami. Szórakozóhelyekre hívták, hogy lépjen fel: ismert énekesek mellett „közvetítette” a dalokat, amelyeket jelnyelvi oktatóval tanult be. Így lépett színpadra Mary Zsuzsi, Csongrádi Kata, Csepregi Éva, a Pa-dö-dő vagy a Nemadomfel együttes oldalán.

Ez kevés, ő amúgy sem jelnyelvi tolmács –motoszkált a fejében egy idő után. Beszélt szakemberekkel, elment az Artisjus jogvédő irodához, és a végén az Országos Szórakoztatózenei Központnál tett 2005-ben szakvizsgát, ekkor már hivatalosan jeltáncból. Táncművészeti működési engedélyt kapott, és a zsűri megjegyezte, hogy olyan, mint a napsugár: csak a pozitívumot adja át. Horváth Annaként született, de ma már a Napsugár Anna név szerepel a hivatalos papírjain.

Saját dalokat szeretne – ébredt rá. Dalszövegekbe öntötte az érzéseit, és megkérte Kaszás Péter zeneszerzőt (akit vendéglátós és lemezlovas apja révén ismert), hogy írjon hozzájuk dallamokat. Nem tartja magát profi énekesnek, énekelni is ugyanazért akar, mint beszélni. Érzékeltetni igyekszik a külvilággal, hogy ő nem fogyatékos, beteg ember, legfeljebb több feladat vár rá az életben. Például amikor szájról olvas.

Verseny

Iktató: ez a 38 éves Napsugár Anna „civil” foglalkozása a MEOSZ-nál (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége). Itt sok sorstársával találkozott, és elhívták őt fellépni a tagszervezetek rendezvényeire. Nem is várta, hogy ilyen hatást vált ki. Csatlakoztak hozzá mozgás-, látás- és hallássérültek, értelmi sérültek és egészséges emberek egyaránt. Meg akarták tanulni a jeltáncot, és vele együtt a színpadon állni.

A Napsugár Anna Amatőr Zenei Jeltánc Társulat négy éve már hivatalosan is létezik. Valami felszabadul bennük, és megtörténik a csoda: ezt mondja Anna a tanítványairól. Sérülteket oktat jeltáncra – a tánc, a pantomim és a jelnyelv ötvözetére – Dunakeszin, az Életfa Rehabilitációs Intézetben (ÉFRI) és Budapesten, a Down Alapítvány Zágrábi úti lakóotthonában. Versenyekre és fesztiválokra járnak, de nemcsak fogyatékkal élőknek meghirdetett rendezvényekre. Anna fontosnak tartja, hogy egészséges táncversenyekre is benevezzenek, mert csak ott tudják igazán összemérni a tudásukat. Ők is ugyanolyan értékesek: ezt akarja megmutatni a sorstársainak. Amikor a társulat tagjai azt mondják neki, hogy „Napsugár, ez csodálatos volt”... na, akkor érez olyat, amitől el kell sírnia magát.

Hogy a jeltáncnak gyógyterápiás hatása van, ezt már az ÉFRI gyógypedagógusai is leírták a honlapjukon. A Magyar Hallássérültek Sportszövetsége felvette a jeltáncot a rekreációs sportágak közé. Annát 2011-ben meghívták a Zeneterápiás Világkongresszusra előadást tartani. Ám nem mindenhol várt rá elismerés.

Fájdalom

„A jelnyelvet és a siket kultúrát nem ismerő közönség Napsugár Anna produkcióit velünk, jelnyelvet használó siketekkel azonosítja, amit a lehető leghatározottabban visszautasítunk. Mi, jelnyelvet használó siketek Napsugár Anna produkcióit nem értjük, és nem élvezzük semmilyen formában.” Részlet a Sinosz (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) közleményéből, amelyet azután adtak ki, hogy Anna országos jeltáncszolgálat létrehozását kezdeményezte náluk. A mai napig nem érti a dogot, már csak azért sem, mert ő maga is sorstárs, több mint húsz éve a Sinosz tagja.

Személyesen próbálta elérni, hogy szüntessék meg a határozatot, de mindhiába. Csak az nem fér a fejébe, hogy ha a jeltánc az emberek szórakoztatására szolgál, akkor miért fáj ez bárkinek? Neki viszont nagyon fáj ez az ügy. Ha nem lenne a Sinosz-határozat, boldog és nyugodt ember lenne: így összegzi a lelkiállapotát.

Igaz, az édesanyja – varrónőként a mai napig ő készíti Anna ruháit – mindig arra biztatta, hogy a fájdalom ne hatalmasodjon el rajta, a színpadra lépve inkább egy kis szeretetet adjon át a közönségnek. A szeretetből sokat vissza is kap, és ez fájdalomcsillapítóként kiválóan működik.

Névjegy

NAPSUGÁR ANNA 1975-ben született Budapesten, Horváth Anna néven – de ma már hivatalosan is Napsugár Annának hívják. A „civil” életben iktatóként dolgozik a MEOSZ-nál (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége), emellett jeltáncot tanít, jeltáncművészként is fellép, és a saját dalait adja elő. Vasútmérnök végzettségű férje, Scharek János egyben a menedzsere.