Drótok, aranyozott huzalok és plasztikpikkelyek. Vagy éppen fűzővé fonott búzakalászok kifliszoknyával, gördeszkán guruló modellfiúkon tálalva. Néhány matéria és felhasználási mód abból a végtelen számú variáció-szertárból, amelyből a hét végén tragikus körülmények között elhunyt Király Tamás divattervező negyven éven keresztül dolgozott. Saját jogán vált nemzetközileg ismertté és elismertté – divatbemutatóit végigülni olyan élményt jelentett, mint egy kísérleti színház első soraiba jegyet váltani. Ő azonban nem pusztán egy vödör vízzel, hanem egy jó nagy adag extravaganciával öntötte nyakon a közönségét.

Élete enigmatikus, életmódja energikus. Forradalmi gondolatokkal a vérében pályáját sem a megszokott módon indította. Ugyan munkássága egyetemi tananyag, Király Tamás sohasem tanult divattervezést abban a klasszikus formában, ahogyan azt a publikum egy mai kreatívtól elvárná. „Hála istennek!” – kiáltott fel a ruhaszobrász egyik interjújában, s egy zseni fesztelenségével vetette riporterének oda: mestere az élet volt. Nemhiába üzente minden egyes felszólalásakor a fiatal alkotóknak, hogy „éljenek ezerrel!”. Inspirációt is önmagából merített, éppen ezért nagy kortyokban itta az életet. Szódát nem kért hozzá. Bírta töményen.

Divatellenes divattervezőként az elsők között lépett ki a trendek kötelékéből, és alkotta meg saját univerzumát. – Művész az, aki nemet mondhat a világra, mert új világot teremt – írja Radnóti Sándor filozófus egyik esszéjében. Definíciója pontosan idevág. A teremtéshez egészen korán kezdett hozzá az ötvenes évek elején született Király Tamás. Visszaemlékezései szerint már a pelenkát is igazgatta magán. Nem lehetett ám akármit ráadni. Első kollekcióját a nyolcvanas évek pionír butikjában, a Koppány Gizella vezette és Bachman Gábor Balázs Béla-díjas építész tervezte New Artban adta el. Ekkor csatlakozott ahhoz a másként gondolkodó értelmiségiekből szerveződött alternatív alkotótáborhoz, mely egészen a rendszerváltásig meghatározta a magyar kultúra élettel teli felét. – A szürkeségből színes fantáziavirágot varázsolt a lelkünkbe – emlékszik vissza Tamásra egykori barátja, Gizella.

A magyar tervezőre már akkoriban felfigyelt a külföldi sajtó. A hamburgi Stern magazin a magyar divat pápájaként mutatta be. Eredeti látásmódja vízumot adott a kezébe. Kollekcióival bejárta a világot. – A siker foka nem az, hányszor viszed ki a ruháidat külföldre, hanem hányszor hívnak vissza – vallotta be egy beszélgetés során. Őt az ezredforduló után hat év alatt 27-szer. A brit Vogue magazin oldalakat szentelt rebellis művészetének.

– Tamás megosztó volt, és meglepő. Titka éppen abban rejlett, hogy ugyanúgy volt mondanivalója az alternatívok számára, mint a legnagyobb divatházak közönségének –mondja Hermann Veronika irodalomtörténész és divatkutató. Király kizárólag a megismételhetetlent kereste. Hidegen hagyta a kétségbeesett fogyasztás, pláne a tökéletesség.

Mikor egy alkalommal megvádolták: hordhatatlan ruhákat tervez, a válasza egyszerű volt. A középszerűség megőrjíti. Majd frappánsan leszögezte: ha esetleg túl nagy lenne a ruha, akkor olyan helyre kell menni, ahol nagy az ajtó. Mese nincs. Különben a villamoson kifejezetten praktikus darabokról van szó: megvéd, nehogy letapossák a lábad.

Zenekaroknak és színházaknak is tervezett. Négy éve az értelmi sérült művészekből álló Baltazár Színháznak lett a jelmeztervezője. A tolerancia állandó vezérmotívuma: több alkalommal ültette trónná varázsolt kerekes székbe modelljeit, úgy, ahogyan utolsó, márciusban megrendezett divatbemutatóján is megtette.

Ha éppen nem ruhákat tervezett, akkor Baross utcai lakását rendezte újra – bár megjegyezte: nem különösebben érdekli, hol él. Ha akarja, azt képzeli, százszobás palotában. Kreációit is beleépítette a dekorációba: bazári hangulatot a plafonról lógó ruhacsillárok adnak. Akkor szereti igazán a ruháit, ha párnahuzatokként vagy éppen képekként is fel tudja őket használni. A metamorfózisok száma elképzelhetetlen. Akárcsak életművének nagysága, amellyel a hazai divatélet csak most szembesült.

(Király Tamás egy korábbi interjúja itt olvasható.)