A fakanálforgatás nem könnyű mesterség. Főleg ha a versenyzők a kínai gasztronómia nehezített pályáján mérkőznek meg. A tészta sodrása, nyújtása és húzása emberes feladat. –Olyan, mintha selyemcukrot nyújtanának, vagy fonalat gombolyítanának – magyarázza Harmath Csaba gasztronómiai szakember, a zsűri tagja. Domokos Attila, a Dobogó Pincészet borásza nekigyürkőzik: fáradhatatlanul formázza a tésztakígyót, és néha lelkesítőleg kiszól csapattársainak: „Mi vagyunk a nyerők!” A poharak egyre gyakrabban csendülnek, rég nem látott barátok kóstolják egymás borát. – Elsőre úgy tűnik, hogy szinte lehetetlen összehozni ezeket az ételeket a megfelelő borokkal – tölti pohárba Rókusfalvy Pál titkos favoritját, az etyeki sauvignon blanc-t, majd megállapítja, a bor a desszertként tálalt bundázott banánhoz illik a legjobban.

Az első asztalnál mindenki fülig lisztes. Nagy borászatok vezetői lapítják, nyújtják komoly arccal a rákos-húsos táska tésztáját. Küzdenek derekasan, míg végül a sodrófa is engedelmeskedni látszik. A kis tésztakorongokba ízletes töltelék kerül. A batyu megformálása is komoly szakértelmet igényel, Wang tanít, mutat, magyaráz, és úgy tűnik, meg is van az eredménye. – Kicsit sok még a selejt, de megkóstoltam, és nagyon finom – mutatja a batyukat röstelkedve Mészáros László, a Disznókő Pincészet vezérigazgatója, miközben egy frissen kifőtt mintapéldányt fűszeres-fokhagymás szójaszószba tunkol. Szívesen emlékszik arra, amikor egy híres kínai séf szecsuáni és kantoni ételeket készített a Disznókőnél. Csak aszúborokat kóstoltak a fogások mellé. Tanulságos este volt: a sokféle egzotikus fűszer új árnyalatokkal gazdagította a bor gyümölcsösségét.

– Kár, hogy nem hoztunk pinot noirt, azzal fantasztikus lenne – ízlelgeti az Ég és föld oldalast Domokos Attila. A csillagánizzsal, szecsuáni borssal és szójával ízesített lében megfőzött, majd ropogósra sütött oldalasra rafinált mártás kerül, amelynek lelke a mogyoró, a szezámmag és a csili. Csípős, mégis tele van ízekkel.

– Nagyon ügyesek – néz végig a csapaton Wang mester, aki végül egy kislaki pirosat kóstol, Légli Géza nagy örömére. – Nézd meg, milyen bátran húzzák a tésztát, formázzák a húsos táskát. Pedig nem könnyű. Még Kínában se tudja mindenki – bólogat mosolyogva. A versenynek még nincs vége, sül a hús, fő a leves, hatalmas serpenyőben párolódik a pak choi – a haragoszöld kínai káposztaféle fokhagymával ízesítve utolérhetetlen.

A Hun Tun leves nem éppen attraktív fogás, mégis sokak kedvence. Főzhetjük sertés húsos csontból, vagy a csirke csontosabb részeiből. Nagy adag hámozatlan gyömbért és négyöt darabba vágott póréhagymát dobunk bele, kicsit megsózzuk, és készre főzzük. Így még eléggé ízetlen, de feldobhatjuk szójaszósszal, ecettel, csilivel. Forró, tiszta, könnyű. Betétje jellegzetes húsos derelye.

– Wang mester tésztája a nyerő –ismerteti a zsűri döntését Harmath Csaba, s az ellenfelek is lelkesen bólogatnak. A győztes kreációt a tojás teszi egyedivé. Forró olajban vékony csíkokra vágott sonkát és sertéshúst pirítunk, majd feldarabolt illatos gombát, egy kevés pak choit és felvert tojást adunk hozzá. Ha kicsit összesült, jöhet a tészta, kevés víz és a szójaszósz. Pár perc alatt kész az egész, csak a tésztát kell beszerezni.

Mindenki kóstol, cuppannak a dugók. Wang is lazít, ízlelgeti a siklósi Heuman pince chardonnay-ját. – Boldogító délután volt: a borászok egy kicsit közelebb kerültek egymáshoz – állapítja meg Harmath. Jöhet a tavasz, s a remény, a 2013-as lesz az a bizonyos „nagy évjárat.