Cirógatás Bohémiától
Idővel rájöttem, hogy a Becherovka túl kifinomult ital a vedeléshez. Hamarabb kellett volna megismernem az ital genezisét: a Teremtő, Josef Becher cseppek formájában vezette be a forgalomba, mégpedig patikájában. Lám-lám, a patikák nem csak arcizmot összerántó szerekkel tudnak kereskedni!
Ma már leginkább télvíz idején kortyolgatom, akkor harmonizál legjobban a külvilággal. Gyógynövények fűszerezik, csakúgy, mint az itthon, illetve Németországban gyártott, de jóval sötétebb tónusú gyomorkeserűs társait. Mégsem játszanak egy pályán. A Becherovka decens beszélgetésekhez való. A vöröskeresztes palackból viszont gyilkos őszinteség árad szét ereinkben.
A csehek idestova kétszáz éve kínálhatják egymást büszkén az időközben nemzetiital-státuszig jutott Becherovkával. A mester, Josef Becher némi angol segítséggel 1807-ben készült el a barna és a sárga közti skálán színpompázó produktummal, de igazán naggyá fia, Jan Becher tette az italt.
Amelynek titka máig titok maradt. A receptet mindössze két ember ismeri, az inkognitójukra kényesen ügyel a cég. Érthető, hogy vigyáznak a mágusaikra, tudásuk minden pénzt megér. Mások is rájöttek, micsoda aranybánya ez az ital, időnként próbálkoznak a hamisításával. Ugyanazt az eredményt persze nem tudják elérni, ennek ellenére a Becher család nem mindig tudta megvédeni legfőbb értékét: kétszer is pert vesztettek. Igaz, nem mostanában, hanem 1869-ben, majd 1902-ben. Ó, boldog békeidők, mikor még konflis zörgött, sétapálca kopogott Prága macskakövein, s úrihölgyek boldog kacajától volt hangos a város! Egy jó ügyvédre azonban nem futotta a patikusból italmágnássá lett családnak, így nem kaptak időben figyelmeztetést, meg kellene újítani a Becherovka védjegyét.
Aki a Becherovka másolására adja fejét, annak a recept titkát őrző két embert kell magához csábítania. Erre, mármint a csábítási kísérlet eredményességére azért nem tennék nagy tétet. S nem csak azért, mert e válságos időkben az ember megbecsüli, ha jó állása van. Többről van szó: ilyen titkok tudójává tenni valakit a bizalom olyan fokáról tanúskodik, ahol árulásnak, hitszegésnek nincs helye. Államtitkot eladhat a gyenge jellem, nemes ital évszázados receptjét nem. Punktum!
Becherék persze megteszik a szükséges óvintézkedéseket, hogy semmi ne szivárogjon ki a gyárkapun túlra. A recept két ismerője egyetlen helyiségben, a családi keresztelőn Drogikamr nevet kapott szobában állítja össze az ital alapját, a gyógynövényekből és fűszerekből álló keveréket. Az alapanyagok egy részéért nem kell messzire menni, azok megteremnek a fürdőiről és filmfesztiváljáról is méltán híres Karlovy Vary földjein. Három gyógyfűfélét csakis a fürdőváros környékéről gyűjtenek be, a hozzátevők zömét azonban külhonból szerzik be. Az ital varázsát a helyi legenda szerint maga a város, annak lelkülete adja, de nyilván nem mehetünk el szó nélkül a kézzel gyártott tölgyfa hordók áldásos hatása mellett sem.
A Becherovka sem kerülhette el, hogy felfedezze magának a partiarcpiac. Számos koktélt keverintenek belőle, az egyik legismertebb a Beton fantázianevű, ami tulajdonképpen nem más, mint tonik és Becherovka találkozása a kocsmapulton. Ezt egyébként 1967-ben mutatták be, vagyis a James Bondon felnőtt generáció bulizósabb fele már Betonba fojthatta bánatát, ha épp olyan hangulatban ért a bárpulthoz. Manapság citrusos kísérőízekben tobzodó feleseket is rendelhetünk, ha éppen ahhoz van kedvünk.
A csehek azt tartják, bármilyen nyavalyára gyógyír egy kupica ebből a nedűből. Minden népnek megvan persze a maga varázsitala, miért ne lenne hát meg Bohémia fiainak. S ők nem a vesztesek oldalán foglalnak helyet, a Becherovka nem az asztalmarkolásra késztető löketek közé sorolandó. Cirógat, simogat, míg odakünn vigasztalanul áztatja az eső az Óváros teret. Ugyan mi mást lehet ilyenkor tenni: rendelünk még egyet.
