A hiphop hattyú halála
Ám amikor a balettintézet arra tévedő tanára meglátta, azonnal ösztöndíjat ajánlott neki. – Először azt gondoltam: balett? A szűk harisnyák? Azt már nem! – idézte fel viccelődve a történetet Stephen Colbert tévés humorista műsorában a huszonéves fiatalember.
Végül persze elfogadta az ösztöndíjat, nem sokkal később már olyan sikeresen ötvözte a balett és a hiphop elemeit táncában, hogy 2011-ben tagja lehetett a Meryl Streepet is felvonultató amerikai delegációnak, amely az USA–Kína Művészeti és Kulturális Fórumra utazott Pekingbe. A csoport legfiatalabb tagjaként a világhírű csellistával, Yo-Yo Mával együtt adta elő a Michel Fokine által 1905-ben koreografált Hattyú halálát. Buck tavaly Madonna háttértáncosaként is fellépett, amikor a popdíva a Super Bowl, az amerikaifutball-liga döntőjének szünetében énekelt.
A kritikusok már korábban is szerették, ám a kínai utat követően a közönség is megismerte. A YouTube videomegosztóra felkerült egy felvétel Lil Buck és Yo-Yo Ma egy korábbi közös jótékonysági fellépéséről, a szabadtéri előadást már több mint kétmillióan láttak. Az ötlet, hogy a páros „működni fog”, a neves egykori balett-táncos, ma koreográfus-producer Damian Woetzel fejéből pattant ki. A koreográfia is az ő munkája. 2011 áprilisában, Los Angelesben léptek fel először együtt.
Az előadás Pekinget is elbűvölte: a beszámolók szerint Buck volt az este sztárja. A Nemzeti Előadóművészeti Központban az amerikai műsor végén a színes bőrű fiatalember felpattant helyéről és előadott egy rövid improvizációt, az elegánsan öltözött kínai elit állva ünnepelte.
– Én vagyok az első a családomból, aki külföldön járt. Sosem hittem volna, hogy egyszer eljutok Kínába – mondta Riley a kínai látogatásáról készült dokumentumfilmben. A Tennessee állambeli Memphis déli részén nőtt fel, sokáig a nagymamája házának az alagsorában lakott. – Sok barátom ma is börtönben ül, vagy meghalt egy lövöldözésben. Tinédzserként rájöttem, hogy a saját kezembe kell vennem az életem. Kaptam egy tehetséget, amelyet ki kell használnom. És én vagyok rá az élő példa, hogy bárkinek bármi sikerülhet! – mondja a Peking széles útjain suhanó taxiban a kamerába. A helyzet különlegességét egy pillanatra sem feledi. Az egyik pillanatban még magabiztosan táncol a kínai nagy fal zegzugaiban, majd egy vágás után már hitetlenkedve mondja ugyanott: senkit sem ismer Memphisben, aki már járt volna ezen a helyen.
Az amerikai Dance Magazine szakértője, Sally Sommer Lil Buckról írva felidézi: az elmúlt évtizedekben sokan próbálták ötvözni a hiphop és a balett elemeit, kevés sikerrel. Riley esetében ez – tehetsége mellett – azért működhet, mert a jó három évtizede Memphisben kialakult jooking tulajdonképpen a hiphop egyik „lírai” ága. Ebben a táncban nincsenek lépések. Ehelyett lágy, elfolyó mozdulatok jellemzik, amelyeket a cikk „selymes acélnak” nevez. A kifejezés arra utal, milyen iszonyú erőfeszítés és munka van amögött, hogy elfolyónak és elegánsnak tűnjenek a mozdulatok, s úgy látszódjon, a táncos szinte mozdulatlanul siklik a padlón.
A Dance Magazine üdvözli, hogy a hiphop más formái is egyre népszerűbbek, és helyet kapnak a médiában. „Lil Buck nem az egyetlen haldokló hattyú a hiphop világában. Ami új, az a jelenség, hogy milyen sokan kezdtek kísérletezni (e lírai táncokkal), s hogy a YouTube-on milyen sok millió embernek tetszik.”
